Sok fiatal az erekciós diszfunkciójú férfiak hibásan feltételezik, hogy az alacsony tesztoszteronnak hibásnak kell lennie. Ez nagyon valószínűtlen nagyon kevés tesztoszteron az erekció eléréséhez szükséges, sok ED vizsgálat nem mutat korrelációt a tesztoszteronnal, és a T-kiegészítés csak súlyos hipogonádiumos betegeknél hatékony.
A szexuálisan funkcionális és diszfunkcionális férfiak plazma tesztoszteronszintje.
Arch szexuális viselkedés. 1980 Oct;9(5):355-66.
Schwartz MF, Kolodny RC, Mesterek WH.
Absztrakt
A 341 szexuális diszfunkcióval rendelkező férfi csoport plazma tesztoszteronszintjét összehasonlítottuk 199 normál szexuális funkcióval rendelkező férfival. Valamennyi alany egy 2 hetes intenzív kombinált szexterápiás program résztvevője volt a Masters & Johnson Intézetben. A tesztoszteron meghatározásokat radioimmun vizsgálati módszerekkel végeztük oszlopkromatográfia után; az összes vérmintát a kezelés második napján 8:00 és 9:00 óra között vettük át egy éjszakai böjt után. A normális szexuális funkciójú férfiaknál a tesztoszteron keringő szintje (átlagosan 635 ng / dl) nem különbözött szignifikánsan a tesztoszteron értékektől a nemi diszfunkcionális férfiaknál (átlagosan 629 ng / dl). Az elsődleges impotenciával (N = 13) rendelkező férfiaknál azonban szignifikánsan magasabb volt a tesztoszteronszint, mint a másodlagos impotenciával rendelkező férfiaknál (N = 180), átlagosan 710, illetve 574 ng / dl (p <0.001). Az ejakulációs imkompetenciával rendelkező férfiak átlagos tesztoszteronszintje 660 ng / dl (N = 15), míg a korai magömlésű férfiaknál az átlag 622 ng / dl (N = 91). A plazma tesztoszteron koncentrációja nem volt összefüggésben a terápia eredményével, de negatívan korrelált a betegek életkorával.
Az agyalapi mirigy rendszer működése erekciós impotencia és korai magömlés esetén.
Arch szexuális viselkedés. 1979 Jan;8(1):41-8.
Pirke KM, Kockott G, Aldenhoff J, Besinger U, Feil W.
Absztrakt
Az agyalapi mirigy hererendszerét pszichogén impotenciájú férfiaknál vizsgálták. Nyolc, 22–36 éves, erekciós impotenciával rendelkező beteget, nyolc másodlagos merevedési impotenciával rendelkező férfit 29–55 éves és 16 korai magömlésű, 23–43 éves férfit vizsgáltak. Az utolsó csoportot további két alcsoportra osztottuk: E1 (n = 7) betegek nélkül és E2 (n = 9) betegek, akik szorongással és elkerülő magatartással jártak a koitális aktivitással szemben. Tizenhat normál, 21–44 éves felnőtt férfi szolgált kontrollcsoportként. A diagnózist pszichiátriai és fizikai vizsgálatok után állapították meg. A vizsgálatban nem vették figyelembe a libidó elvesztését elsődlegesen panaszos betegeket. Minden betegből tíz egymást követő vérmintát vettünk 3 óra alatt. Mértük a luteinizáló hormon (LH), a teljes tesztoszteron és a szabad (nem fehérjéhez kötött) tesztoszteront. A statisztikai elemzés nem mutatott szignifikáns különbséget a betegek és a normál kontrollok között.
A plazma tesztoszteron és a tesztoszteron kötő affinitása az impotencia, az oligospermia, azoospermia és a hypogonadismusú férfiaknál.
Br Med J. 1974 Mar 2;1(5904):349-51.
Absztrakt
Az átlagos plazma tesztoszteronszint (+/- SD) a Sephadex LH-20 és a kompetitív fehérjekötődés alkalmazásával 629 +/- 160 ng / 100 ml volt 27 normál felnőtt férfi csoport esetében, 650 +/- 205 ng / 100 ml a 27 impotens, normális másodlagos nemi jellemzőkkel rendelkező férfi, 644 oligospermiás férfinak 178 +/- 100 ng / 20 ml, 563 azoospermiás férfinak 125 +/- 100 ng / 16 ml. Ezen értékek egyike sem tér el jelentősen. A hipogonadizmus klinikai bizonyítékaival rendelkező 21 férfi esetében az átlagos plazma tesztoszteron (+/- SD) 177 +/- 122 ng / 100 ml-nél szignifikánsan különbözött (P <0.001) a normál férfiakétól.Az átlagos tesztoszteronkötő affinitások (az 50 H-tesztoszteron nyomjelzőjének 3% -ának megkötéséhez szükséges plazmamennyiség reciprokával mérve) hasonlóak voltak a normális, impotens és oligospermikus férfiak esetében. Jóllehet alacsonyabb az azospermiás férfiaknál, a különbség nem volt szignifikáns (P> 0.1). A 12 hipogonadalos hím közül 16 esetében a tesztoszteron kötési affinitás normális volt, de négy késleltetett pubertás esetén emelkedett kötési affinitásokat találtak, hasonlóan a normális felnőtt nőknél vagy a prepubertális fiúknál (körülbelül kétszerese a normális felnőtt férfi szintnek). Ezek az eredmények segítenek megmagyarázni, hogy az androgénterápia általában haszontalan az impotencia kezelésében.
A tesztoszteron szerepet játszik az erekciós funkcióban?
Am. Med. 2006 May;119(5):373-82.
CÉLJA:
Annak ellenére, hogy a tesztoszteron a libidó erősítésében jól bevált, a férfiak erekciójához való pontos hozzájárulása továbbra is tisztázatlan. A felülvizsgálat fő célja a tesztoszteron erekciós funkcióban betöltött szerepének tisztázása és terápiás értékének értékelése az erekciós diszfunkciójú férfiaknál.
MÓD:
Az 1939-ról júniusig tartó 2005-ról a vonatkozó irodalom (angol, francia és spanyol) áttekintése adatforrások felhasználásával történt a MEDLINE-ből, az endokrinológiai tankönyvekből és az eredeti cikkekből és véleményekből származó kereszthivatkozások kézi kereséséből. Klinikai vizsgálatok, állatkísérletek, esettanulmányok, felülvizsgálatok és iránymutatások kerültek a főbb szövetségekbe.
EREDMÉNYEK:
Az állati és előzetes humán vizsgálatok arra utalnak, hogy a tesztoszteron megkönnyítheti az erekciót azáltal, hogy a pénisz arteriolák és a cavernous sinusoidok értágítójaként hat. A kasztrálás után a férfiak többsége, de nem mindegyikének részleges vagy teljes elvesztése volt. A hipogonadizmus az ED-ben nem gyakori az 5% -ban előforduló esetekben, és általában nincs összefüggés a szérum tesztoszteron szintje között, ha normális vagy közepesen alacsony szinten van, és az erekciós funkció.
A hipogonádiumú férfiak ED tesztelésére használt tesztek többségében módszertani problémákkal küzdenek, és következetlen eredményeket jelentenek, de összességében azt sugallják, hogy a tesztoszteron jobb, mint a placebo. Az erekciós funkció nagyobb valószínűséggel javul a tesztoszteron terápiával a súlyos hypogonadizmusban szenvedő betegeknél.
A tesztoszteron-kezelés javíthatja a foszfodiészteráz 5 (PDE5) gátló hatását az alacsony normális szérum tesztoszteronnal rendelkező férfiaknál és férfiaknál. A reggeli szérum teljes tesztoszteron ismételt mérése meglehetősen pontos és egyszerű módszer az androgenitás értékelésére, de a szabad vagy biológiailag hozzáférhető tesztoszteron mérése olyan körülmények között javasolt, amelyek megváltoztatják a nemi hormon-kötő globulin (SHBG) szintjét, például idősek és az elhízásban.
Következtetések:
A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a legtöbb férfiaknál a tesztoszteron keringő szintje, ami jóval a normál tartomány alatt van, elengedhetetlen a normál erekcióhoz és a ta szérum magasabb tesztoszteronszintje lehet, hogy nem gyakorol jelentős hatást az erekciós funkcióra. A hipogonadizmus vizsgálatát minden ED-ben szenvedő férfira szükség van a súlyos hypogonadizmus és bizonyos enyhe vagy közepes hipogonadizmus eseteinek azonosítására, akiknek előnyös lehet a tesztoszteron kezelés.
A hipogonadizmus jelentősége az erektilis diszfunkcióban.
Világ J Urol. 2006 Dec;24(6):657-67.
Absztrakt
Az alacsony tesztoszteron (T) szintként definiált hipogonadizmus szerepének és jelentőségének vizsgálata az erekciós diszfunkcióban (ED). Az irodalom áttekintése.
A szérum T értéke 3 ng / ml alatt van az ED betegek 12% -ában, beleértve az 4% -ot és az 15% -ot az 50 kora után. A súlyos hipogonadizmussal rendelkező férfiak helyettesítő tanulmányai azt mutatják, hogy a szexuális vágy és az izgalom, valamint a szexuális aktivitás és a spontán erekció gyakorisága egyértelműen T-függő. A pszichés erekció részben T-függő. A T szexuális funkcióra kifejtett hatásai dózisfüggőek egy olyan küszöbértékig, amely egy egyénen belül következetes, de jelentősen változó az egyének között, az 2 és az 4.5 ng / ml között. Több bizonyíték szükséges ahhoz, hogy a T jelentős hatást gyakoroljon az erekció intrapenilis érrendszerére férfiaknál, mint az állatok esetében.
Az epidemiológiai vizsgálatokban nem találtak meggyőző összefüggést a T-vel az ED-vel. Ami a klinikai tapasztalatokat illeti, bár a randomizált kontrollos vizsgálatok meta-analízise során megállapították, hogy a T-terápia következetesen helyreállítja az erekciós funkciót a fiatal hipogonádiumos betegeknél, akiknél a T-érték nem éri el az 3.46 ng / ml értéket, a kezelés hatásai többnyire kiábrándítóak voltak, ha egyedül alkalmazzák az idősebb betegeknél tanácsadás az ED számára, akiket később diagnosztizáltak a rutin T mérés után hipogonadizmussal. Ezeket a gyenge eredményeket valószínűleg a társbetegségek magas előfordulása magyarázza, és az is, hogy az ED maga is hipogonadizmust indukálhat.
A T és PDE5 inhibitorokkal (PDE5I) kombinált terápia hatékony lehet a hypogonadal ED betegekben, amikor a T-terápia önmagában nem sikerül. Azonban több bizonyítékra van szükség annak igazolására, hogy bizonyos férfiaknál a PDE5I teljes hatására a T minimális szintre van szükség, mivel a PDE5I képes volt a teljes erekciót súlyos hipogonádiumú férfiaknál helyreállítani. Bár az alacsony T-szint nem mindig az egyetlen ok az ED-ban a hypogonadal ED betegekben, fontos előnyökkel jár a hypogonadism ED-ben történő szűrése. Az alacsony T-szint indokolja a T-terápia 3 hónapos vizsgálatát, mielőtt egy PDE5I-t kombinálna, ha a T-terápia önmagában nem sikerül.
;
