Kommentár: A függőséggel kapcsolatban szinte mindent elvontan fogalmaznak meg.
Adv Psychosom Med. 2011; 30: 22-60. Epub 2011 április 19.
Gardner EL.
forrás
Neuropszichofarmakológiai részleg, Intramurális kutatási program, Nemzeti Kábítószer-visszaélési Intézet, Nemzeti Egészségügyi Intézetek, Baltimore, MD 21224, USA. [e-mail védett]
Absztrakt
A függőséget okozó gyógyszerek közös jellemzője, hogy laboratóriumi állatok önként adják be őket (általában lelkesen), és hogy fokozzák az agy jutalmazási áramkörének működését (ami azt a „magasot eredményezi”, amelyre a kábítószer-használó törekszik). Az alap jutalom áramkör egy „soros” áramkörből áll, amely a ventrális tegmentális területet, a nucleus accumbens-t és a ventrális pallidumot köti össze a mediális előagycsomón keresztül.
Noha eredetileg úgy gondolták, hogy egyszerűen kódolják a hedonikus tónus beállított pontját, ezekről az áramkörökről azt gondolják, hogy funkcionálisan sokkal összetettebbek, és kódolják a figyelmet, a jutalom várhatóságát, a jutalom várható várakozásának megerősítését és az ösztönző motivációt is. Ezekben az áramkörökben a „hedonikus diszreguláció” függőséghez vezethet.
Ennek a jutalomkörnek a „második stádiumú” dopaminerg komponense a döntő függőséget okozó komponens. Valamennyi addiktív gyógyszer közös, hogy fokozza (közvetlenül vagy közvetve, vagy akár transz-szinaptikusan) a dopaminerg jutalom szinaptikus funkcióját a nucleus accumbens-ben. A gyógyszerek önadagolását a nucleus accumbens dopamin szintje szabályozza, és arra törekszik, hogy a nucleus accumbens dopamin meghatározott magas tartományban maradjon (a kívánt hedonikus szint fenntartása érdekében).
A függőséget okozó gyógyszerek egyes osztályai (pl. Opiátok) esetében az eufórikus hatások toleranciája krónikus használat esetén alakul ki. Ezután a poszthasználati diszfória uralja a jutalmazási kör hedonikus tónusát, és a szenvedélybetegek már nem a drogok miatt használják a magas szintet, hanem egyszerűen azért, hogy visszatérjenek a normális szintre („egyenesbe”). Az addiktív gyógyszerek kellemes hatásait közvetítő agyi áramkörök anatómiailag, neurofiziológiailag és neurokémiailag különböznek a fizikai függőséget közvetítőtől, valamint a vágyat és a visszaeséstől.
A kábítószer-függőség iránti kiszolgáltatottságnak jelentős genetikai eltérései vannak, ugyanakkor a környezeti tényezők, mint például a stressz és a társadalmi vereség, szintén megváltoztatják az agy-jutalmazás mechanizmusait, és ezzel kiszolgáltatottságot adnak a függőségnek. Röviden: az etiológia „bio-pszicho-szociális” modellje nagyon jól áll a függőség szempontjából.
Úgy tűnik, hogy a függőség korrelál a hipodopaminerg diszfunkcionális állapotával az agy jutalmazási körében. Az embereken végzett, idegkép nélküli vizsgálatok hitelességet adnak ehhez a hipotézishez. A hiteles bizonyítékok szerotonerg, opioid, endokannabinoid, GABAerg és glutamaterg mechanizmusokat is felvetnek a függőségben.
Kritikai szempontból a kábítószer-függőség az alkalmi rekreációs felhasználástól az impulzív használatig a szokásos kényszeres használatig terjed. Ez összefüggésben áll a jutalom-orientált és a szokásvezérelt drog-kereső magatartás közötti haladással.
Ez a viselkedési előrehaladás korrelál a neuroanatómiai előrehaladással a ventrális striatól (nucleus carrbens) a dorsalis striatális kontrollig a drogkereső viselkedés felett.
A vágy és a visszaesés kiváltó tényezőinek három klasszikus csoportja a következő: a) addiktív drogoknak való kitettség, b) stressz és c) környezeti útmutatások (emberek, helyek, dolgok) expozíciója, amelyeket korábban a kábítószer-fogyasztás magatartásával társítottak. A gyógyszer által kiváltott visszaesés magában foglalja a nucleus akumulációt és a neurotranszmitter dopamint.
A stressz által kiváltott visszaesés magában foglalja (a) az amygdala központi magját, a stria terminalis ágymagját és a neurotranszmitter kortikotropint felszabadító tényezőjét, és (b) az agytörzs lateralis tegmental noradrenerg magjait és a neurotranszmitter norepinefrint.
A dákó által kiváltott visszaesés magában foglalja az amygdala, a hippokampusz és a neurotranszmitter glutamát bazolaterális magját. Az agyban működő addiktív gyógyszerhatás neuroanatómiájának, neurofiziológiájának, neurokémiainak és neurofarmakológiájának ismerete jelenleg különféle stratégiákat állít elő a drogfüggőség gyógyszeres kezelésére, amelyek közül néhány ígéretesnek tűnik.
Szerzői jogok © 2011 S. Karger AG, Bázel.
;
