Az addiktív viselkedés miatti rendellenességek (2018) érvényességének, hasznosságának és közegészségügyi szempontjainak kiegyensúlyozása

A „viselkedési (nem kémiai) függőségek” fogalmát közel három évtizeddel ezelőtt vezették be, és a közelmúltban egyre több irodalom született erről és ehhez kapcsolódó konstrukciókról1, 2. Ezzel párhuzamosan néhány szerző megjegyezte, hogy a viselkedési függőségek osztályozása további erőfeszítéseket igényel3, 4. Itt frissítünk erről a területről, kiemelve az ICD-11 fejlesztése során végzett közelmúltbeli munkát, és foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy hasznos-e egy külön fejezetet a zavarokról az addiktív viselkedés miatt ebben a besorolásban.

Mind a DSM, mind az ICD rendszerek már régóta elkerülték a „függőség” kifejezést az „anyagfüggőség” konstrukciójának javára. Ugyanakkor a DSM-5 szerencsejáték-rendellenességet tartalmaz az anyaggal kapcsolatos és addiktív zavarokról szóló fejezetében, és kritériumokat ad az internetes játék zavarára, tekintve, hogy ez egy további tanulmányokat igénylő entitás, és kiemeli annak hasonlóságait az anyaghasználati zavarokkal5, 6, 7. Az ICD-11 tervezetében az Egészségügyi Világszervezet bevezette az „addiktív viselkedésből adódó rendellenességek” fogalmát, amely magában foglalja a szerencsejáték és a szerencsejáték-zavarokat is.2, 8. Ezeket a rendellenességeket az addiktív viselkedésben való részvétel zavart kontrollja, a személy életében központi szerepet betöltő magatartás, valamint a hátrányos következmények ellenére folytatott magatartás folytatása jellemzi, ezzel járó szorongással vagy a személyes, a családi, a társadalmi és egyéb problémák jelentős károsodásával. a működés fontos területei2, 8.

A DSM-5 fejlesztése során fontos szempont volt a diagnosztikai validátorok. Természetesen van néhány bizonyíték az anyaghasználati rendellenességek és az addiktív viselkedésmódok, például a szerencsejáték-rendellenesség miatt bekövetkező átfedésekre a kulcs validátorokra, beleértve a komorbiditást, a biológiai mechanizmusokat és a kezelési választ5, 6, 7. A szerencsejáték-rendellenességek esetében egyre több információ áll rendelkezésre a klinikai és neurobiológiai jellemzőkről. Számos más feltételezett viselkedési függőség esetében kevésbé bizonyíték van. Ezen túlmenően számos ilyen feltétel is átfedést mutathat az impulzus-szabályozási zavarokkal (a DSM-IV és az ICD-10-ben), beleértve a komorbiditást, a biológiai mechanizmusokat és a kezelési választ9.

Az ICD ‐ 11-nél dolgozó csoportok elismerik a mentális és magatartási rendellenességek validátorainak fontosságát, mivel a nagyobb diagnosztikai érvényességű osztályozási rendszer jobb kezelési eredményekhez vezethet. Ugyanakkor az ICD ‐ 11 munkacsoportok tanácskozásuk során különös figyelmet fordítottak a klinikai hasznosságra és a közegészségügyi megfontolásokra, és kifejezetten az alapellátás fejlesztésére összpontosítottak nem szakosodott környezetben, összhangban az ICD ‐ 11 globális mentális egészségre helyezett hangsúlyával. A rendellenességek és rendellenességek altípusainak finom részletezése, még ha a diagnosztikai érvényességgel kapcsolatos empirikus munka is alátámasztja, vitathatatlanul nem olyan hasznos azokban az összefüggésekben, ahol nem szakemberek nyújtanak ellátást. A kapcsolódó fogyatékosság és fogyatékosság azonban ebben a perspektívában kulcsfontosságú kérdés, támogatva a szerencsejáték és játékbeli rendellenességek beillesztését az ICD ‐ 11-be.2, 8.

Számos oka van annak, hogy az addiktív viselkedésből adódó rendellenességek felismerése és az orvostudományba való bekerülése az anyaghasználati zavarokkal hozzájárulhat a közegészség javításához. Fontos, hogy az anyaghasználati zavarok megelőzésére és kezelésére vonatkozó közegészségügyi keretrendszer jól alkalmazható a szerencsejáték-rendellenességekre, a szerencsejáték-rendellenességekre és esetleg más, az addiktív viselkedésből adódó rendellenességekre (bár az ICD-11 tervezet azt sugallja, hogy korai lenne a a szerencsejáték és a szerencsejáték-zavarokon kívüli addiktív viselkedés miatti egyéb rendellenességek osztályozása).

Az addiktív viselkedésből adódó rendellenességek megfontolására szolgáló közegészségügyi keretrendszernek bizonyára számos konkrét előnye van. Különösen megfelelő figyelmet fordít a következőkre: a) a szabadidővel kapcsolatos magatartás spektruma, az egészségre gyakorolt ​​kár nélkül, a jelentős értékvesztéssel járó viselkedésig; b) az ilyen viselkedések és rendellenességek előfordulásának és költségeinek magas színvonalú felmérésének szükségessége, és c) a bizonyítékokon alapuló politikai döntéshozatal hasznossága a károk csökkentése érdekében.

Noha néhányan aggódnak a szokásos élet- és életmódválasztás gyógyításával kapcsolatban, egy ilyen keret nyilvánvalóan elismeri, hogy egyes addiktív potenciállal rendelkező magatartások nem feltétlenül és soha nem válhatnak klinikai rendellenességre, és hangsúlyozza, hogy az egészségügyi és társadalmi terhek megelőzése és csökkentése az addiktív viselkedésből adódó rendellenességek az egészségügyi szektoron kívüli beavatkozásokkal érthető módon érhetők el.

Az addiktív viselkedésből adódó viselkedési rendellenességek vagy rendellenességek konstrukciójára vonatkozóan több kritika is felmerülhet. Korábban rámutattunk ebben a folyóiratban, hogy további munkára van szükség a diagnosztikai érvényességre vonatkozó erős állítások meghozatalához9, és az ICD-11 tervezet jelenleg a szerencsejáték- és szerencsejáték-rendellenességeket is felsorolja az „impulzus-szabályozási zavarok” szakaszban. Ehhez hasonlóan ésszerű aggodalomra ad okot, hogy e kategória határait a szerencsejáték és a szerencsejáték-rendellenességen túlmenően nem lehet túl sok más emberi tevékenységre is kiterjeszteni. Ezen érvek egy része átfedésben van azokkal, amelyek hangsúlyozzák az anyaghasználati zavarok redukcionista orvosi modelljének veszélyeit.

Bár tudatában van ezeknek a kérdéseknek a fontossága, véleményünk szerint a viselkedési függőségek által okozott betegségek esetlegesen nagy terhe arányos választ igényel, és az optimális keret közegészségügyi.

Itt vázoltuk azokat az okokat, amelyek miatt az anyaghasználati rendellenességek szempontjából hasznos közegészségügyi keretrendszer hasznos lehet a szerencsejáték-rendellenességekre, a játékzavarokra és esetleg más, az addiktív viselkedésből adódó egészségi állapotokra is. Ez az érv az anyaghasználati zavarok, a szerencsejáték-rendellenességek és a szerencsejáték-rendellenességek befogadását támogatja az ICD-11 mentális, viselkedési vagy idegrendszeri zavarairól szóló fejezet egyetlen részében.

A szerzők önmagukban felelősek az e levélben kifejtett nézetekért, és nem feltétlenül képviselik az Egészségügyi Világszervezet döntéseit, politikáját vagy nézeteit. A levél részben az Action CA16207 „Az internetes problémás felhasználás európai hálózata” című munkájának alapjául szolgál, amelyet az európai tudományos és technológiai együttműködés (COST) támogat.

Referenciák

1. Chamberlain SR, Lochner C, Stein DJ et al. Eur Neuropsychopharmacol 2016;26: 841-55. [PubMed] []
2. Saunders JB, Hao W, Long J és mtsai. Behav Addict 2017;6: 271-9. [PMC ingyenes cikk] [PubMed] []
3. Starcevic V. Aust NZJ Pszichiátria 2016;50: 721-5. [PubMed] []
4. Aarseth E, Bean AM, Boonen H és mtsai. Behav Addict 2017;6: 267-70. [PMC ingyenes cikk] [PubMed] []
5. Hasin DS, O'Brien CP, Auriacombe M és mtsai. J J Pszichiátria 2013;170: 834-51. [PMC ingyenes cikk] [PubMed] []
6. Petry NM. Függőség 2006;101(Suppl. 1): 152-60. [PubMed] []
7. Potenza MN. Függőség 2006;101(Suppl. 1): 142-51. [PubMed] []
8. Saunders JB. Curr Opin Pszichiátria 2017;30: 227-37. [PubMed] []
9. Grant JE, Atmaca M, Fineberg NA és mtsai. A világ pszichiátria 2014;13: 125-7. [PMC ingyenes cikk] [PubMed] []