Depressziós dopamin aktivitás caudatában és előzetes bizonyítékok a figyelemhiányos / hiperaktív zavarokkal rendelkező felnőtteknél a végtagok bevonására (2007)

Arch Gen Psychiatry. 2007 Aug;64(8):932-40.
 

forrás

Nemzeti Kábítószer-visszaélési Intézet, 6001 Executive Blvd, 5274 szoba, Bethesda, MD 20892, USA. [e-mail védett]

Absztrakt

KONTEXTUS:

A figyelemhiány / hiperaktivitás rendellenesség (ADHD) a gyermekkori leggyakoribb pszichiátriai rendellenesség. Jelentős bizonyíték van arra, hogy az agyi dopamin részt vesz az ADHD-ban, de nem világos, hogy a dopamin aktivitása fokozott vagy depressziós.

OBJEKTÍV:

A hipotézisek teszteléséhez, hogy a striatális dopamin aktivitás depresszióban van az ADHD-ban, és ez hozzájárul a figyelmetlenség tüneteihez.

DESIGN:

A klinikai (ADHD felnőtt) és az összehasonlító (egészséges kontroll) alanyokat pozitronemissziós tomográfiával és 11-es szénnel jelölt raclopriddal (endogén dopaminnal szembeni versenyre érzékeny D2 / D3 receptor radioligandum) vizsgálták placebó után és intravénás metilfenidát-hidroklorid (stimuláns, amely növeli az extracelluláris dopamint) után a dopamin transzporterek blokkolásával). A dopamin felszabadulás markerként a [11C] racloprid specifikus kötődésének különbségét alkalmazták a placebo és a metil-fenidát között. A tüneteket a Conners Adult ADHD Rating Scales segítségével számszerűsítettük.

BEÁLLÍTÁS:

Ambuláns beállítás.

A tanulmányba

Tizenkilenc ADHD-s felnőtt, akik soha nem kaptak gyógyszert és 24 egészséges kontrollokat.

EREDMÉNYEK:

A placebóval a D2 / D3 receptor elérhetősége a bal caudatában alacsonyabb volt (P <05) ADHD-s betegeknél, mint a kontrollokban. A metilfenidát kisebb csökkenést váltott ki a [11C] racloprid kötésben a bal és jobb oldali caudatában (tompa DA növekedés) (P <05), és magasabb pontszámot értek el a ADHD-ben a „gyógyszer-tetszés” önjelentéseiben, mint a kontroll alanyokban. A metilfenidátra adott tompított válasz a caudatában a figyelmetlenség tüneteivel (P <05) és a gyógyszerszeretet magasabb önértékelésével (P <01) társult. Statisztikai paraméteres leképezéssel végzett feltáró elemzés feltárta, hogy a metilfenidát szintén csökkentette a [11C] racloprid kötődését a hippocampusban és az amygdalában, és hogy ezek a csökkentések kisebbek voltak ADHD-s alanyoknál (P <.001).

Következtetések:

Ez a vizsgálat rámutatott dopamin aktivitást mutat a caudatában és az előzetes bizonyítékokban a limbikus régiókban az ADHD-val rendelkező felnőtteknél, akiket figyelmetlenséggel és az intravénás metil-fenidátra adott fokozott megerősítő válaszokkal társítottak. Ez arra utal, hogy a dopamin-diszfunkció a figyelmetlenség tüneteivel jár, de az ADHD-ban is hozzájárulhat a kábítószer-használathoz.