Dopamin D2 receptor kötődése a súlyos depresszió kezelését megelőzően és azt követően [123I] IBZM SPECT (1999) segítségével mérve

Psychiatry Res. 1999 Apr 26;90(2):91-101.

Klimke A1, Larisch R, Janz A, Vosberg H, Müller-Gärtner HW, Gaebel W.

Absztrakt

Tizenöt beteget vizsgáltak meg a DSM-IV súlyos depresszióra vonatkozó kritériumaival a specifikus dopamin D2 receptor antagonistával [123I] jodobenzamiddal (IBZM). Két egyedi foton emissziós komputertomográfiás (SPECT) vizsgálatot végeztünk a 6-kezelés előtt és után szelektív szerotonin-visszavétel-gátlóval (SSRI). A striatális D2 receptor kötődését kiszámítottuk és normalizáltuk a kisagyra. Egy nem pszichiátriai kontroll csoportban (n = 17), amelyet egyszer [123I] IBZM és SPECT vizsgálattal vizsgáltak, az striatális IBZM kötődés jelentősen csökkent az életkorral (0.092 évtizedenként).

Az időfüggő korreláció alacsonyabb volt a súlyos depresszióban szenvedőknél, és nem érte el a statisztikai szignifikanciát. Nem volt szignifikáns különbség az átlagos IBZM kötődésben a depresszív és a kontroll alanyok között. A striatumban az életkorral korrigált IBZM-kötődés szignifikánsan alacsonyabb volt a kezelési válaszadóknál, mint a depressziós nem reagáló és kontroll személyeknél.

Továbbá a depressziós csoportban szignifikáns lineáris korreláció volt a kezelési válasz és a D2 receptor kötődésének változása között a bazális ganglionok kezelése során. Az IBZM-kötődés növekedett a kezelési válaszadóknál és csökkent a nem reagáló betegekben. Az állatkísérleteknek megfelelően az eredmények arra utalnak, hogy összefüggés van a dopaminerg rendszer változása és a súlyos depresszió közötti válaszreakció között.