Norepinefrin és dopamin mint tanulási jelek (2004)

. 2004; 11 (3-4): 191–204.
PMCID: PMC2567044
PMID: 15656268

Absztrakt

Jelen áttekintés arra a hipotézisre összpontosít, hogy a norepinefrin (NE) és a dopamin (DA) tanulási jelként működik. Mind a NE, mind a DA széles körben eloszlik azokon a területeken, amelyek a világ ábrázolására, valamint az érzékszervi bemenetek és a motoros kimenetek összekapcsolódására vonatkoznak. Mindkettőt az újdonság és a bizonytalanság idején engedik szabadon, valódi jel eseményeket biztosítva a reprezentációk és az asszociációk frissítéséhez. Ezek a katecholaminok aktiválják az intracelluláris gépeket, amelyek feltételezték, hogy memóriaképző kaszkádként szolgálnak. Annak ellenére, hogy a NE és DA szerepe valószínűsíthető a gerinces tanulásban és a memóriában, a legtöbb bizonyíték arra, hogy tanulási jelet szolgáltatnak, közvetett. A rendelkezésre álló adatok legfontosabb gyengesége az, hogy nincs konkrét leírás arról, hogyan vesz részt az NE vagy DA modulált idegi áramkör a vizsgált tanulásban. A kondicionált ingerek (CS) reprezentációjának azonosítása megkönnyítené a NE vagy DA tanulási jel szerepének azonosítását. Annak leírása, hogy a CS reprezentáció hogyan viszonyul a megtanult viselkedéshez, akár szenzoros-szenzoros asszociációk révén, amelyek során a CS megszerzi a jutalom vagy a büntetés motivációs jelentőségét, ezáltal vezetve a megfelelő viselkedést, vagy pedig közvetlen szenzor-motoros asszociációk révén szükséges annak meghatározásához, hogy NE és DA részt vesznek a memória létrehozásában. Amint itt leírtuk, a NE és DA közvetlen tanulási jelszintjével összhangban álló bizonyítékok láthatók az érzékszervi körök megváltoztatásában a szagpreferencia-tanulásban (NE), a védekező kondicionálásban (NE) és a hallókéreg felújításában felnőtt patkányokban (DA). Széles körű annak bizonyítéka, hogy az NE és a DA nem meghatározott mechanizmusok révén járul hozzá a normál tanuláshoz, ám ennek a támogató szerepnek nincsenek részletei.