Az éhínség hiányában az étrendre adott Basolateral Amygdala válasz a súlyérzékenységre (2015) vonatkozik.

A Neurotudományi folyóirat, 35(20): 7964-7976;

doi: 10.1523 / JNEUROSCI.3884-14.2015

Xue Sun1,3Nils B. Kroemer3,4,5, Maria G. Veldhuizen3,4, Amanda E. Babbs3, Ivan E. de Araujo3,4, Darren R. Gitelman3,6,7,8, Robert S. Sherwin9, Rajita Sinha4és Dana M. Small1,2,3,4,10

Absztrakt

A rágcsálókban az élelmiszer-prediktív jelek éhezést okoznak éhség hiányában (Weingarten, 1983). Ezt a viselkedést megzavarja az amygdala utak lekapcsolása az oldalsó hipotalamuszba (Petrovich és munkatársai, 2002). Nem ismeretes, hogy ez az áramkör hozzájárul-e a hosszú távú súlygyarapodáshoz. Az 32 egészséges egyénekben az fMRI-t használva kimutatjuk, hogy az amygdala válasz a tejjel egy ízű, de nem éhes ízére pozitívan előrejelzi a súlyváltozást. Ez a hatás független a nemtől, a kezdeti BMI-től és a teljes keringő ghrelin-szinttől, de csak olyan személyeknél fordul elő, akik nem rendelkeznek a Taq1A polimorfizmus A1 alléljának másolatával.

Ezzel szemben az A1 allél hordozói, akik csökkent D2 receptor sűrűséggel rendelkeznek (Blum és munkatársai, 1996), pozitív összefüggést mutat a caudate válasz és a súlyváltozás között. A genotípustól függetlenül azonban a dinamikus ok-okozati modellezés támogatja a bazolaterális amygdala (BLA) egyirányú ízesítő bemenetét a hipotalamuszba a szubjektumokban.

Ez a megállapítás arra utal, hogy a rágcsálókhoz hasonlóan, a külső jelek hozzáférhetnek az emberi hipotalamusz homeosztatikus kontroll áramköréhez az amygdala-n keresztül. Ezzel ellentétben az éhség idején az ízlelőbemenetek belépnek a hipotalamuszba, és kétirányú összeköttetést vezetnek az amygdalával. Ezek a megállapítások a nem-homeosztatikus táplálkozáshoz kapcsolódó hosszú távú testsúlyváltozásban a BLA-hipotalamikus áramkört vonják maguk után, és meggyőző bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a különböző agyi mechanizmusok a dopamin-jelátvitel egyedi különbségeitől függően érzékenyek a súlygyarapodásra.