A függőséget okozó magatartás által táplált epigenetikai és fehérjeváltozási változások (2015)

Neuropsychop. 2015 május 6. doi: 10.1038 / npp.2015.129.

Mancino S1, Burokas A1, Gutiérrez-Cuesta J1, Gutiérrez-Martos M1, Martín-García E1, Pucci M2, Falconi A2, D'Addario C3, Maccarrone M4, Maldonado R1.

Absztrakt

Egy növekvő perspektíva fogalmazza meg az elhízást és az overeatingot olyan betegségekként, amelyek addiktív folyamatokhoz kapcsolódnak, amelyek közös neurobiológiai mechanizmusokat tudnak megosztani. Jelen tanulmányunkban a DSM-5 anyaghasználati rendellenesség kritériumai alapján az egerekben az addiktív-szerű viselkedés táplálkozására alkalmas állatmodell validálását céloztuk, az operáns kondicionálással, amelyet nagyon ízletes csokoládé ízű pelletek tartanak fenn. Ebből a célból értékeltük az élelmiszer-keresés tartósságát az élelmiszerek nem elérhetősége, az élelmiszer-motiváció és a válaszadás tartóssága alatt, amikor a jutalom büntetéssel társult. Ez a modell lehetővé tette az egerek szélsőséges szubpopulációinak azonosítását az addiktív jellegű viselkedéshez kapcsolódóan. Ezen alpopulációkban az epigenetikai és proteomikus változásokat vizsgáltuk. A CB DNS metilációjának jelentős csökkenése1 génpromótert mutattak ki az addiktikus egerek prefrontális kéregében, amely a CB fel-szabályozásához kapcsolódik.1 fehérje expressziója ugyanazon agyi területen. A CB farmakológiai blokádja (rimonabant 3 mg / Kg; ip)1 A késői képzési periódusban a receptor csökkentette a függőségi kritériumokat teljesítő egerek százalékos arányát, ami összhangban van a CB csökkent teljesítményével1 kiütéses egerek ebben az operáns képzésben. A proteomikus vizsgálatok az egerekben differenciálisan expresszált fehérjéket azonosítottak, vagy nem függőséget okozó viselkedést mutatnak a hippocampusban, a striatumban és a prefrontális kéregben. Ezek a változások magukban foglalják az impulzivitás-szerű viselkedésben részt vevő fehérjéket, a szinaptikus plaszticitást és a kannabinoid jelátviteli modulációt, mint például az alfa-synuclein, a foszfatáz 1-alfa, a doublecortin-szerű kináz 2 és a diazil-glicerin kináz zeta, és immunblottálással validálták. Ez a modell kiváló eszköz arra, hogy megvizsgálja azt a neurobiológiai szubsztrátumot, amely az étkezési addiktív-szerű viselkedés kialakulásának sebezhetőségét képezi.