Clin Chem. 2017 Nov 20. pii: clinchem.2017.273532. doi: 10.1373 / clinchem.2017.273532.
Lennerz B1, Lennerz JK2.
Absztrakt
HÁTTÉR:
Az elhízás kezelésének sikere továbbra is alacsony, és a közelmúltban az élelmiszer-függőség a terápiás jelentőséggel bíró etiológiai tényező. Pontosabban, a jelenlegi kezelés a csökkent táplálékfelvételre és a fizikai aktivitás növelésére összpontosít, míg a függőséggel kapcsolatos beavatkozások magukban foglalják a viselkedési terápiát, az absztinenciát és a környezeti beavatkozásokat, mint például az adózást, a reklám korlátozását és az iskolai menük szabályozását.
TARTALOM:
Itt áttekintettük az élelmiszer-függőségre vonatkozó szakirodalmat, különös tekintettel a nagy glikémiás indexű szénhidrátok szerepére az addiktív tünetek kiváltásában. Az élelmiszer-függőség fogalmát három bizonyíték támogatja: (a) bizonyos élelmiszerekkel szembeni viselkedési válaszok hasonlóak a visszaélésszerű anyagokhoz; (b) a táplálékfelvétel szabályozása és a függőség hasonló neurobiológiai áramkörökre támaszkodik; (c) az elhízás vagy függőségben szenvedő személyek hasonló neurokémiai és agyi aktivációs mintákat mutatnak.
A magas glikémiás indexű szénhidrátok a vércukorszint és az inzulinszint gyors változását idézik elő, hasonlóan az addiktív anyagok farmakokinetikájához. A dopaminkoncentráció módosításához a mesolimbikus rendszerhez való visszaélés, glükóz és inzulin-jel szedése szükséges. A cukor függőség-szerű vágyat vált ki, és az önjelentésű problémás élelmiszerek gazdagok magas glikémiás indexű szénhidrátokban. Ezek a tulajdonságok a magas glikémiás indexű szénhidrátok valószínűsíthető kiváltó erejét eredményezik az élelmiszer-függőségben.
Összefoglaló:
Az élelmiszer-függőség az elhízás heterogén állapotát és fenotípusát befolyásoló elfogadható etiológiai tényező. A sérülékeny egyének legalább egy részében a magas glikémiás indexű szénhidrátok függőségi jellegű neurokémiai és viselkedési válaszokat váltanak ki.
PMID: 29158252
;