MEGJEGYZÉSEK: Nehezen hiszem el, hogy a dopamin nincs benne, amint azt a szerzők javasolják. Először egy D2 antagonistát alkalmaztak. Mi a helyzet a D1 aktivációval, amely a szenzibilizáció kulcsa? Azt is tudjuk, hogy a szenzibilizáció magában foglalja a NaC-ra ható PFC és amygdala glutamát bemeneteket. Egyszerűen glutamát elősegíti a D1 receptorokat? De itt van a logikában rejlő nagy szakadék: míg a közeli hiányzások „jobban jutalmazzák” a szerencsejáték-függőket, a közeli hiányzók nem igazán a jutalom - a győzelem az. A dopamin csökken, ha az elvárások nem teljesülnek. A várakozás ebben az esetben nyerő.
Guillaume Sescousse1,2, Lieneke K Janssen1,2, Mahur M Hashemi1, Monique HM Timmer1,3,4, Dirk EM Geurts1,2, Niels P ter Huurne1,2, Luke Clark3,4 és Roshan Cools1,2
- 1Donders Brain, Cognition and Behavior Institute, Radboud Egyetem, Nijmegen, Hollandia
- 2Pszichiátriai Tanszék
- 3Neurológiai Tanszék, Radboud Egyetemi Orvosi Központ, Nijmegen, Hollandia
- 4Központ a szerencsejátékkutatáshoz az UBC-n, Pszichológiai Tanszék, Brit Columbia Egyetem, Vancouver, Brit Columbia, Kanada
Levelezés: Dr. G Sescousse, Donders Kognitív Neuroimaging Központ, Donders Intézet az agy, a megismerés és a viselkedés számára, Radboud Egyetem, Kappitelweg 29, PO Box 9101, Nijmegen 6500 HB,
Hollandia, Tel: + 31 0 24 36, Fax: + 10618 31 0 24 36, E-mail: [e-mail védett]
Absztrakt
A szerencsejátékok közeli hiányosságai elveszítik a győzelemhez közeli eseményeket. A közeljövőben korábban kimutatták, hogy a jutalomhoz kapcsolódó agyrégiókat, köztük a ventrális striatumot, és a szerencsejáték viselkedésének élénkítésére, feltételezhetően a kontroll illúziójának előmozdításával. Tekintettel arra, hogy a kóros szerencsejátékosok különösen érzékenyek az ilyen kognitív illúziókra, a fennmaradó szerencsejáték-viselkedés a közeljövésekre gyakorolt erősödő striatális érzékenységből eredhet. Emellett az állatkísérletek kimutatták, hogy a közel-hiányzó eseményekre adott viselkedési válaszok érzékenyek a dopaminra, de ezt a dopaminerg hatást nem vizsgálták emberben. Ezen hipotézisek kivizsgálására 22 patológiás szerencsejátékosokat és 22 egészséges kontrollokat vettünk fel, akik egy fMRI szkenner belsejében nyereményeket, közel-hiányzókat és teljes hiányokat játszó nyerőgép-feladatot játszottak. Mindegyik résztvevő kétszer, egyszer placebo alatt és egyszer dopamin D2 receptor antagonista (szulpirid 400 mg), kettős vak, ellensúly kiegyensúlyozott kialakításban játszotta a feladatot. A résztvevők megkérdezték, hogy milyen motivációjuk van a szerencsejáték folytatására a feladat teljes időtartama alatt. Az összes résztvevőnél a közeljövések nagyobb motivációt váltottak ki a szerencsejáték folytatására és a striatális válaszok növekedésére a teljes hiányosságokhoz képest. A patológiás szerencsejátékosok a kontrollokhoz képest szignifikáns striatális válaszokat mutattak a közeli veszteségekre. Ezeket a csoportbeli különbségeket nem figyelték meg a nyertes eredményeket követően. Hipotézisünkkel ellentétben a szulpirid nem okozott megbízható modulációt az agyi válaszok közeli veszteségekre. Eredményeink együttesen azt mutatják, hogy a patológiás szerencsejátékosok az agyi válaszokat a közeljövésekre erősítették, ami valószínűleg hozzájárul a tartós szerencsejáték-viselkedésükhöz. Nincs azonban bizonyíték arra, hogy a dopamin befolyásolja ezeket a válaszokat. Ezek az eredmények hatással vannak a kezelésre és a szerencsejáték szabályozására.