A patológiás szerencsejátékosok (2016) megerősített striatális válaszai a hiányzó kimenetelekre

MEGJEGYZÉSEK: Nehezen hiszem el, hogy a dopamin nincs benne, amint azt a szerzők javasolják. Először egy D2 antagonistát alkalmaztak. Mi a helyzet a D1 aktivációval, amely a szenzibilizáció kulcsa? Azt is tudjuk, hogy a szenzibilizáció magában foglalja a NaC-ra ható PFC és amygdala glutamát bemeneteket. Egyszerűen glutamát elősegíti a D1 receptorokat? De itt van a logikában rejlő nagy szakadék: míg a közeli hiányzások „jobban jutalmazzák” a szerencsejáték-függőket, a közeli hiányzók nem igazán a jutalom - a győzelem az. A dopamin csökken, ha az elvárások nem teljesülnek. A várakozás ebben az esetben nyerő.


Guillaume Sescousse1,2, Lieneke K Janssen1,2, Mahur M Hashemi1, Monique HM Timmer1,3,4, Dirk EM Geurts1,2, Niels P ter Huurne1,2, Luke Clark3,4 és Roshan Cools1,2

  1. 1Donders Brain, Cognition and Behavior Institute, Radboud Egyetem, Nijmegen, Hollandia
  2. 2Pszichiátriai Tanszék
  3. 3Neurológiai Tanszék, Radboud Egyetemi Orvosi Központ, Nijmegen, Hollandia
  4. 4Központ a szerencsejátékkutatáshoz az UBC-n, Pszichológiai Tanszék, Brit Columbia Egyetem, Vancouver, Brit Columbia, Kanada

Levelezés: Dr. G Sescousse, Donders Kognitív Neuroimaging Központ, Donders Intézet az agy, a megismerés és a viselkedés számára, Radboud Egyetem, Kappitelweg 29, PO Box 9101, Nijmegen 6500 HB,

Hollandia, Tel: + 31 0 24 36, Fax: + 10618 31 0 24 36, E-mail: [e-mail védett]

Absztrakt

A szerencsejátékok közeli hiányosságai elveszítik a győzelemhez közeli eseményeket. A közeljövőben korábban kimutatták, hogy a jutalomhoz kapcsolódó agyrégiókat, köztük a ventrális striatumot, és a szerencsejáték viselkedésének élénkítésére, feltételezhetően a kontroll illúziójának előmozdításával. Tekintettel arra, hogy a kóros szerencsejátékosok különösen érzékenyek az ilyen kognitív illúziókra, a fennmaradó szerencsejáték-viselkedés a közeljövésekre gyakorolt ​​erősödő striatális érzékenységből eredhet. Emellett az állatkísérletek kimutatták, hogy a közel-hiányzó eseményekre adott viselkedési válaszok érzékenyek a dopaminra, de ezt a dopaminerg hatást nem vizsgálták emberben. Ezen hipotézisek kivizsgálására 22 patológiás szerencsejátékosokat és 22 egészséges kontrollokat vettünk fel, akik egy fMRI szkenner belsejében nyereményeket, közel-hiányzókat és teljes hiányokat játszó nyerőgép-feladatot játszottak. Mindegyik résztvevő kétszer, egyszer placebo alatt és egyszer dopamin D2 receptor antagonista (szulpirid 400 mg), kettős vak, ellensúly kiegyensúlyozott kialakításban játszotta a feladatot. A résztvevők megkérdezték, hogy milyen motivációjuk van a szerencsejáték folytatására a feladat teljes időtartama alatt. Az összes résztvevőnél a közeljövések nagyobb motivációt váltottak ki a szerencsejáték folytatására és a striatális válaszok növekedésére a teljes hiányosságokhoz képest. A patológiás szerencsejátékosok a kontrollokhoz képest szignifikáns striatális válaszokat mutattak a közeli veszteségekre. Ezeket a csoportbeli különbségeket nem figyelték meg a nyertes eredményeket követően. Hipotézisünkkel ellentétben a szulpirid nem okozott megbízható modulációt az agyi válaszok közeli veszteségekre. Eredményeink együttesen azt mutatják, hogy a patológiás szerencsejátékosok az agyi válaszokat a közeljövésekre erősítették, ami valószínűleg hozzájárul a tartós szerencsejáték-viselkedésükhöz. Nincs azonban bizonyíték arra, hogy a dopamin befolyásolja ezeket a válaszokat. Ezek az eredmények hatással vannak a kezelésre és a szerencsejáték szabályozására.