Biol Psychiatry. 2010 Apr 15;67(8):781-3. doi: 10.1016 / j.biopsych.2009.11.009. Epub 2009 Dec 30.
Hewig J1, Kretschmer N, Trippe RH, Hecht H, Coles MG, Holroyd CB, Miltner WH.
Absztrakt
HÁTTÉR:
A legújabb kutatások megkezdték a patológiás szerencsejátékok neurofiziológiai alapjainak vizsgálatát. A viselkedési hiány és a kísérő neurofunkcionális eltérés közvetlen bizonyítéka egy reális szerencsejáték-kontextusban, például a Black Jack-ben még nem jelentették be.
MÓD:
Az elektroencefalogramot rögzítették, miközben 20 problémás játékos és 21 kontroll résztvevő játszotta a Black Jack számítógépes változatát. A résztvevőket arra kérték, hogy a 11 és 21 közötti pontszámoknál döntsenek el arról, hogy egy másik kártyát („találatot”) akarnak-e venni, hogy 21-hez közelebb érjenek, mint az ellenfél (számítógéppel szimulálva), vagy nem vesznek újabb kártyát („ülés”), hogy elkerüljék 21 év felett („mellszobor”).
EREDMÉNYEK:
A kritikus 16-os pontszámnál a problémás szerencsejátékosok úgy döntöttek, hogy az előző tárgyaláson történt mellszobor miatti veszteségek ellenére is gyakrabban ütnek, míg a kontroll résztvevői gyakrabban döntöttek ilyen körülmények között. Ezenkívül a problémás szerencsejátékosok több jutalommal összefüggő pozitív amplitúdót mutattak az eseményekkel kapcsolatos agyi potenciálban, mint a kontroll résztvevők, miután 16 évesek voltak a sikeres találati döntések.
Következtetések:
Itt kísérleti bizonyítékokat szolgáltatunk a játékosok magas kockázatú magatartására, és ez összefügg az eseményekhez kapcsolódó agyi potenciálokkal. Eredményeink azt sugallják, hogy a problémás szerencsejátékosok magas kockázatú magatartása összefügg a megfordult idegrendszeri válasz fokozott gyakoriságával a viselkedés ritka sikereire.