PLoS One. 2018 Jan 16, 13 (1): e0190951. doi: 10.1371 / journal.pone.0190951.
Absztrakt
Az autonóm stresszreaktivitás és a szubjektív késztetés / vágy kapcsolatát kevésbé szisztematikusan vizsgálták viselkedési függőségek (azaz a problémás internethasználat), mint az anyaghasználati rendellenességek esetében. A jelen tanulmány azt vizsgálta, vajon a problémás internethasználók (PU) fokozott autonóm stressz-reakcióképességet mutatnak-e, mint a nem PU-nál, amit alacsonyabb pulzusszám-változékonyság (HRV) és magasabb bőrvezetési szint (SCL) reaktivitás mutat a Trier Social Stress Test (TSST) során, függetlenül attól, hogy a nagyobb reakcióképesség az erőteljesebb internetes vágyhoz kapcsolódik, és hogy a problémás internethasználat társul-e valamilyen diszfunkcionális pszichológiai tulajdonsághoz.
Az internetes függőségi teszt pontszáma alapján a résztvevőket PU (N = 24) és nem PU (N = 21) pontokra osztottuk. A pulzusuk és a bőr vezetőképessége folyamatosan feljegyzésre került a kiindulási állapot, a társadalmi stresszorok és a gyógyulás során. Az internethasználat iránti vágyakat a TSST előtti és utáni Likert-skála segítségével gyűjtöttük össze. Az SDNN, a HRV általános mértéke, szignifikánsan alacsonyabb volt a PU-ban, mint a nem-PU-ban a kiindulási állapot alatt, de nem a stresszes feladat alatt és után. Ezenkívül csak a PU között szignifikáns negatív korreláció alakult ki az SDNN és a teszt utáni vágyakozási pontok között. Nem mutattak különbséget az SCL között.
Végül a PU több hangulattal, rögeszmés-kényszeres és alkohollal kapcsolatos problémát támogatott. Megállapításaink azt sugallják, hogy az internethasználat ellenőrzésének problémái a nyugalmi állapotban bekövetkezett autonóm egyensúly csökkenésével lehetnek összefüggésben. Sőt, eredményeink új betekintést nyújtanak a vágy jellemzésébe a PIU-ban, jelezve, hogy összefüggés van az internethasználatra való vágy és a csökkent autonóm rugalmasság között.
PMID: 29338020
PMCID: PMC5770068
Doi: 10.1371 / journal.pone.0190951
;