Leszokni. Megjegyzés: A problémás videojáték-felhasználásra vonatkozó szakpolitikai válaszok: A jelenlegi intézkedések és a jövőbeni lehetőségek szisztematikus áttekintése (Király és mtsai, 2018)

Behav Addict. 2018 Nov 14: 1-3. doi: 10.1556 / 2006.7.2018.110.

Müller KW1.

Absztrakt

Az internetes játékzavarokat széles körben elismerték új egészségügyi kérdésként. Jelenleg gyorsan növekszik az ismerete ennek a rendellenességnek a különböző aspektusairól, például a prevalencia arányáról, a mögöttes neurobiológiai mechanizmusokról és a kezelési stratégiákról. Ezzel szemben az egyének megakadályozása az internetes játékzavar kialakulásában még nem eléggé előrehaladt. Noha alapvetően olyan intézkedésekre és technikákra hivatkozhatunk, amelyekről ismert, hogy hatékonyak az egyéb addiktív viselkedések megelőzésében, az internetes játékzavarok megelőzésének speciális követelményei nagyrészt elhomályosultak vagy figyelmen kívül maradnak. A felülvizsgálat során azonosított szakpolitikai intézkedések: Király és mtsai. (2018) azt mutatják, hogy első megelőző megközelítéseket kezdeményeztek, de másrészt rámutat arra is, hogy megvalósíthatóságukra és hatékonyságukra vonatkozó empirikus kutatásnak javításra szorul.

KULCSSZAVAK: Internetes játék zavar; ártalomcsökkentés; irányelv; megelőzés

PMID: 30427215

Doi: 10.1556/2006.7.2018.110

Jó ok a cselekvésre

Az elmúlt évtized számos adata kimutatta, hogy a számítógépes játékokkal elkerülhetetlen az ellenőrzés. A legrosszabb esetben az internetes játék zavarnak nevezett jelenség funkcionális károsodásokhoz és pszichopatológiai tünetekhez vezethet, beleértve további mentális rendellenességek kialakulását. Az Internet szerencsejáték-rendellenességek kialakulása során a kutatás számos szempontból haladt. Sokat tudunk annak járványtani jellemzőiről, bár köztudott, hogy az előfordulási arány jelentősen eltér, ami valószínűleg a különböző módszertani megközelítéseknek (pl. Ferguson, Coulson és Barnett, 2011). Van néhány mélyebb betekintésünk az internetes játék rendellenességek neurobiológiai és neuropszichológiai tulajdonságaiba, jelezve a betegek zavart jutalomkezelését és fokozott ösztönző érzékenységet (pl. Kuss & Griffiths, 2012). Még legalább van információnk is az új rendellenesség kezelési stratégiáinak megfelelőségéről és megvalósíthatóságáról (pl. King és mtsai, 2017). Nagyon hiányoznak azonban szilárd elképzelések és adatok arról, hogyan lehet megakadályozni a serdülőket és felnőtteket az internetes játékzavar kialakulásában. E tekintetben a Király és mtsai tanulmánya. (2018) alapos áttekintést nyújt a meglévő stratégiákról, és egyidejűleg szemlélteti a hatékony megelőzési stratégiákkal kapcsolatos jelenlegi félelmetesen korlátozott ismereteinket.

Míg tágabb perspektívából, vagyis a prevenció általában több stratégián alapul (pl. Iskolai programok, oktatási megközelítések stb.), Addig Király és mtsai. (2018) kifejezetten a meglévő és a lehetséges kormányzati intézkedésekre összpontosít. Ez a különös hangsúly a fent említett kérdés összetettsége miatt tökéletesen értelmezhető. A rendelkezésre állás, amelyet a nikotinhasználat megelőzéséből és a szerencsejátékokban való részvételből tudunk, döntő szerepet játszik.

Első ötlet: A rendelkezésre állás korlátozása

Amint azt a fentiekben bemutattuk, az elérhetőséget el kell ismerni az egyik fő tényezőként bizonyos diszfunkcionális viselkedések (pl. Nikotinfogyasztás, alkoholfogyasztás és szerencsejátékban való részvétel) megelőzésében. Kétségtelen, hogy a rendelkezésre állás korlátozása nem nyújt teljes megoldást erre a problémára, de ezt egy kirakós játéknak tekinthetjük. Az irodalomból származik Király és mtsai. (2018) felsorol három fő intézkedést a rendelkezésre állás korlátozására (leállítás, szelektív leállítás és fáradtság), és egy még egy konkrétabb megközelítést, amely nagyobb szülői ellenőrzést tesz lehetővé.

Az online számítógépes játékokhoz való hozzáférés bizonyos ideig történő letiltása ígéretes megközelítésnek tűnik. A klinikai tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a személyek, akiknek problémás játékszokások alakulnak ki, hajlamosak a későbbi órákra kiterjeszteni a játékot. Valójában a kezelésben részesülő betegek magas százaléka zavart cirkadián ritmust mutat és annak következményeit, mint például kimerültség, figyelmi problémák és napi álmosság (Müller, Beutel és Wölfling, 2014). Ezeket az adatokat a népesség-alapú felmérések megerősítik (Cheung & Wong, 2011; Griffiths, Davies és Chappell, 2004). Tehát egy elméleti keretről ezek a következmények hozzájárulnak a pszichoszociális működés folyamatos elvesztéséhez, amely hosszú távon fenntartó tényezőként járhat el az internetes játék zavarában. Általánosabban fogalmazva, az előzetes adatok azt mutatják, hogy az internetes játék rendellenességeit nem érintő serdülők körében az éjszakai játék a rosszabb közérzethez és a magasabb depressziós pontszámokhoz kapcsolódik (Lemola és mtsai, 2011). Ezért érdemes intézkedéseket tenni a serdülők alvásának védelmére az online számítógépes játékok éjszakai időkorlátjának meghatározásával.

Ennek ellenére a Király et al. (2018) bizonyos mértékig csalódást okoznak. Noha az éjfél utáni szerencsejáték a serdülők körében csökkent, az átlagos játékidő nem változott jelentősen. A rendelkezésre álló empirikus adatok szűkössége azonban azt mutatja, hogy sürgősen nagyobb lelkesedést kell mutatni az ilyen programok értékelése során. A meglévő elméletből logikusan származtatott stratégiák és az ökológiai szempontból megvalósítható stratégiák ígéretes jelöltek a kutatásra. Természetesen ezen a ponton a kormányzati fellépés második szempontból releváns lesz. A megelőzési programok empirikusan megalapozott értékelése pénzügyi kapacitást igényel. Az összeférhetetlenség elkerülése és a helyes tudományos gyakorlat biztosítása érdekében állami empirikus kutatások támogatására van szükség állami támogatásokra.

Újra gondolkodás megelőzése: ártalomcsökkentés

A kár csökkentésének koncepciója a problémás viselkedésből származó negatív következmények csökkentése, és nem a magatartás tiltása vagy csökkentése. Ezért kifinomult megközelítésnek tekinthető, különös tekintettel a számítógépes játék és az internetes játék zavarának különleges igényeire. Mint mindannyian tudjuk, heves viták folytak arról, hogy a társadalom hogyan kezelje ezt az új jelenséget. Különösen nem értenek egyet abban az esetben, ha a számítógépes játékokat általában pusztán életmódként kell értelmezni, amelyet nem szabad problematikussá tenni, vagy ha a számítógépes játék addiktív potenciállal bírhat a kiszolgáltatott személyek számára, és a szenvedés oka lehet (pl. Aarseth et al., 2017; Billieux és mtsai, 2017; Griffiths, Kuss, Lopez-Fernandez és Pontes, 2017; Király & Demetrovics, 2017; Müller & Wölfling, 2017). Így jó egyezés állhat fenn azon érvelés között, miszerint a számítógépes játékok játéka önmagában nem veszélyes, inkább bizonyos készségek elsajátításának modern lehetősége és az ártalomcsökkentés koncepciója. Mégis, a problémás számítógépes játékok ártalomcsökkentésére kifejezetten megfelelő stratégiákat még nem fejlesztették ki vagy tesztelték megfelelően. Király és mtsai tanulmánya. (2018) három összetevőt és lehetőséget sorol fel e tekintetben: (a) figyelmeztető üzenetek, különösképpen a játék részeként; b) a játékok értékelése „addiktív képesség” alapján; és (c) egyes játékok addiktív potenciáljának csökkentése.

Az első javaslat megvalósíthatónak és ökológiainak tűnik, és nem meglepő módon, amely már része néhány számítógépes játéknak. Ugyanakkor a kérdés továbbra is fennáll, hogy ezek az üzenetek befolyásolják-e a játékos viselkedését vagy a viselkedés iránti hozzáállását. A kísérleti tervekből származó adatok rávilágíthatnak erre a kérdésre, de ezek jelenleg nem állnak rendelkezésre.

A második szempont, a számítógépes játékok függőségspecifikus besorolásának bevezetése ígéretes, mégis egy torta az égen. Amint azt Király et al. (2018), hasonló kísérleteket indítottak Magyarországon és Németországban a szerencsejáték-termékek vonatkozásában. Németországban ez a folyamat hosszú okból indult el számos okból. A közelmúltban Németországban kezdeményezték a számítógépes játékok ilyen osztályozási rendszerének megvitatását, ám az utazás ismét unalmas lesz (Rumpf és mtsai, 2017). Kétségtelen, hogy a függőség-érzékeny minősítési rendszer megléte nagy előny lenne. Kutatás pontosan azokról az elemekről, amelyek felelősek a játékosok túlzott kötelezettségvállalásáért, amelyek hosszú távon az irányítás elvesztéséhez vezethetnek, és az internetes játékzavar elengedhetetlen előfeltétele. Habár rendelkezésre állnak empirikus adatok erről a témáról, jelenleg még korántsem rendelkezünk világos képpel ezekről az elemekről. Például tudjuk, hogy bizonyos megerősítési ütemtervek és konkrét tervezési tényezők (pl. Monetarizációs stratégiák; Dreier és mtsai, 2017; King, Delfabbro és Griffiths, 2011) úgy tűnik, hogy döntő szerepet játszik a játék használatában. Ennek a kérdésnek a mélyreható ismereteink még mindig korlátozottak. Ismét több kutatásra van szükség.

Ugyanebből az okból nehéz megbecsülni a számítógépes játékok addiktív potenciáljának csökkentésére irányuló lehetőségeinket, mivel ehhez pontosan ezeknek a tényezőknek a részletesebb ismerete szükséges. Ezenkívül továbbra is felmerül a kérdés, lehet-e pontosan azok a tényezők, amelyek növelik a játék örömét, ugyanakkor a játék addiktív potenciálját is okozhatják. Jelenleg nem tudunk választ adni erre a kérdésre, és az intenzívebb kutatás szükségessége ismét nyilvánvalóvá válik.

Néhány gondolat a következő lépésekről

A szerhasználati rendellenességekkel és a szerencsejáték-rendellenességekkel kapcsolatos tapasztalataink arra tanítottak, hogy a megelőzés összetett kérdés, amely pénzügyi kiadásokat és megalapozott tudományos megközelítéseket igényel annak hatékonyságának vizsgálatához. Módszertanilag nagy kihívás bemutatni, hogy egy bizonyos prevenciós stratégia működik-e és hogyan. Hasonlóképpen kiemelkedő jelentőségű az internetes játékbetegségek kihívásaival való szembenézés nemcsak a rendellenességspecifikus kezelési programok értékelésével és végrehajtásával, hanem hatékony és specifikus megelőzési és korai beavatkozási stratégiák alkalmazása is. Amint arról korábban már volt szó, ésszerű feltételezni, hogy a játék sajátos jellemzőinek és a játékos jellemzőinek (pl. Egyedi kockázati tényezők) közötti kölcsönhatás elősegíti a problémás használatot és az internetes játékzavarokat. A számítógépes játék káros hatásaira hajlamos személyek felismerése érdekében prospektív tanulmányokra van szükség. Mégis, a meglévő szakirodalom nemrégiben készült szisztematikus áttekintésében Mihara és Higuchi (2017) csak az 13 leendő felméréseket azonosította, megfelelő módszertani minőséggel. A szélesebb adatbázis rendkívül hasznos lenne a szelektív megelőzés szempontjából.

Hasonlóképpen, a jövőben komolyan kell vennünk a károk csökkentésére irányuló stratégiák hatásait. A számítógépes játékok által okozott veszélyes hatások minimalizálása megfontoltnak, sőt logikus lépésnek tűnik az internetes játék zavarának megelőzésében. Ennek ellenére nem tudjuk, hogy ezeknek az erőfeszítéseknek hosszú távon figyelemre méltó előnyei vannak-e. Megint csak várható adatokra van szükség, de hiányoznak.

A szerző hozzájárulása

A kézirat vázlatáért, koncepciójáért és végleges változatáért a KWM felelős

Összeférhetetlenség

A szerző nem jelenthet összeférhetetlenséget.

Referenciák

Aarseth, E., Bean, AM, Boonen, H., Colder Carras, M., Coulson, M., Das, D., Deleuze, J., Dunkels, E., Edman, J., Ferguson, CJ, Haagsma , MC, Helmersson Bergmark, K., Hussain, Z., Jansz, J., Kardefelt-Winther, D., Kutner, L., Markey, P., Nielsen, RKL, Prause, N., Przybylski, A., Quandt, T., Schimmenti, A., Starcevic, V., Stutman, G., Van Looy, J. és Van Rooij, AJ (2017). A tudósok nyílt vitaanyaga az Egészségügyi Világszervezet ICD-11 Gaming Disorder javaslatáról. Journal of Behavioral Addictions, 6 (3), 267–270. doi:https://doi.org/10.1556/2006.5.2016.088 LinkGoogle Scholar
Billieux, J., King, DL, Higuchi, S., Achab, S., Bowden-Jones, H., Hao, W., Long, J., Lee, HK, Potenza, MN, Saunders, JB és Poznyak , V. (2017). A funkcionális károsodás számít a játékzavar szűrésében és diagnosztizálásában. Kommentár: Tudósok nyílt vitaanyaga az Egészségügyi Világszervezet ICD-11 szerencsejáték-zavarról szóló javaslatáról (Aarseth et al.). Journal of Behavioral Addictions, 6 (3), 285–289. doi:https://doi.org/10.1556/2006.6.2017.036 LinkGoogle Scholar
Cheung, L. M. és Wong, W. S. (2011). Az álmatlanság és az internetes függőség depresszióra gyakorolt ​​hatása a hongkongi kínai serdülőknél: feltáró keresztmetszeti elemzés. Journal of Sleep Research, 20 (2), 311–317. doi:https://doi.org/10.1111/j.1365-2869.2010.00883.x CrossRef, MedlineGoogle Scholar
Dreier, M., Wölfling, K., Duven, E., Giralt, S., Beutel, M. E., & Müller, K. W. (2017). Ingyenes játék: A függő bálnákról, a veszélyeztetett delfinekről és az egészséges Minnow-ról. Monetarizációs tervezés és internetes játékzavar. Addiktív viselkedés, 64, 328–333. doi:https://doi.org/10.1016/j.addbeh.2016.03.008 CrossRefGoogle Scholar
Ferguson, C. J., Coulson, M., és Barnett, J. (2011). A kóros játékprevalencia és a mentális egészségi, akadémiai és társadalmi problémák társbetegségének metaanalízise. Journal of Psychiatric Research, 45 (12), 1573–1578. doi:https://doi.org/10.1016/j.jpsychires.2011.09.005 CrossRef, MedlineGoogle Scholar
Griffiths, M. D., Davies, M. N. O. és Chappell, D. (2004). Demográfiai tényezők és játékváltozók az online számítógépes játékokban. CyberPsychology & Behavior, 7 (4), 479–487. doi:https://doi.org/10.1089/cpb.2004.7.479 CrossRefGoogle Scholar
Griffiths, M. D., Kuss, D. J., Lopez-Fernandez, O., és Pontes, H. M. (2017). Problémás játék létezik, és példa a rendezetlen játékra. Kommentár: Tudósok nyílt vitaanyaga az Egészségügyi Világszervezet ICD-11 szerencsejáték-zavarról szóló javaslatáról (Aarseth et al.). Journal of Behavioral Addictions, 6 (3), 296–301. doi:https://doi.org/10.1556/2006.6.2017.037 LinkGoogle Scholar
King, D. L., Delfabbro, P. H. és Griffiths, M. D. (2011). A szerkezeti jellemzők szerepe a problémás videojátékokban: Egy empirikus tanulmány. International Journal of Mental Health and Addiction, 9 (3), 320–333. doi:https://doi.org/10.1007/s11469-010-9289-y CrossRefGoogle Scholar
King, D. L., Delfabbro, P. H., Wu, A. M., Doh, Y. Y., Kuss, D. J., Pallesen, S., Mentzoni, R., Carragher, N., & Sakuma, H. (2017). Az internetes játékzavar kezelése: Nemzetközi szisztematikus áttekintés és CONSORT értékelés. Klinikai Pszichológiai Szemle, 54, 123–133. doi:https://doi.org/10.1016/j.cpr.2017.04.002 CrossRef, MedlineGoogle Scholar
Király, O., & Demetrovics, Z. (2017). A játékzavar beépítése az ICD-be több előnnyel, mint hátránnyal jár. Kommentár: Tudósok nyílt vitaanyaga az Egészségügyi Világszervezet ICD-11 szerencsejáték-zavarról szóló javaslatáról (Aarseth et al.). Journal of Behavioral Addictions, 6 (3), 280–284. doi:https://doi.org/10.1556/2006.6.2017.046 LinkGoogle Scholar
Király, O., Griffiths, M. D., King, D. L., Lee, H. K., Lee, S. Y., Bányai, F., Zsila, Á., Takacs, Z. K., & Demetrovics, Z. (2017). Politikai válaszok a problémás videojáték-használatra: A jelenlegi intézkedések és a jövőbeli lehetőségek szisztematikus áttekintése. Journal of Behavioral Addictions, 7 (3), 503–517. doi:https://doi.org/10.1556/2006.6.2017.050 LinkGoogle Scholar
Kuss, DJ és Griffiths, M. D. (2012). Internet és játékfüggőség: Szisztematikus szakirodalmi áttekintés a neuro képalkotó vizsgálatokról. Brain Sciences, 2 (3), 347–374. doi:https://doi.org/10.3390/brainsci2030347 CrossRef, MedlineGoogle Scholar
Lemola, S., Brand, S., Vogler, N., Perkinson-Gloor, N., Allemand, M., & Grob, A. (2011). Az éjszakai szokásos számítógépes játék a depressziós tünetekkel függ össze. Személyiség és egyéni különbségek, 51 (2), 117–122. doi:https://doi.org/10.1016/j.paid.2011.03.024 CrossRefGoogle Scholar
Mihara, S. és Higuchi, S. (2017). Az internetes játékzavar keresztmetszeti és longitudinális epidemiológiai vizsgálata: A szakirodalom szisztematikus áttekintése. Pszichiátria és klinikai idegtudományok, 71 (7), 425–444. doi:https://doi.org/10.1111/pcn.12532 CrossRef, MedlineGoogle Scholar
Müller, K. W., Beutel, M. E. és Wölfling, K. (2014). Hozzájárulás az internetes függőség klinikai jellemzéséhez a kezelést kérők mintájában: Az értékelés érvényessége, a pszichopatológia súlyossága és a társbetegség típusa Átfogó pszichiátria, 55 (4), 770–777. doi:https://doi.org/10.1016/j.comppsych.2014.01.010 CrossRef, MedlineGoogle Scholar
Müller, K. W. és Wölfling, K. (2017). A történet mindkét oldala: A függőség nem időtöltés. Kommentár: Tudósok nyílt vitaanyaga az Egészségügyi Világszervezet ICD-11 szerencsejáték-zavarról szóló javaslatáról (Aarseth et al.). Journal of Behavioral Addictions, 6 (2), 118–120. doi:https://doi.org/10.1556/2006.6.2017.038 LinkGoogle Scholar
Rumpf, H.-J., Batra, A., Bleckmann, P., Brand, M., Gohlke, A., Feindel, H., Perdekamp, ​​MG, Leménager, T., Kaess, M., Markowetz, A ., Mößle, T., Montag, C., Müller, A., Müller, K., Pauly, A., Petersen, K.-U., Rehbein, F., Schnell, K., te Wildt, B. , Thomasius, R., Wartberg, L., Wirtz, M., Wölfling, K., és Wurst, FM (2017). Empfehlungen der Expertengruppe zur Prävention von Internetbezogenen Störungen [Az internettel kapcsolatos rendellenességek megelőzésével foglalkozó szakértői csoport ajánlásai]. Sucht, 63 (4), 217–225. doi:https://doi.org/10.1024/0939-5911/a000492 CrossRefGoogle Scholar