Irán J Közegészségügy. 2018 Oct;47(10):1504-1510.
Kök Eren H1,2, Örsal Ö1,2.
Absztrakt
Háttér:
Célul tűztük ki a számítógépes játékfüggőség és magányosság mértékének meghatározását az 9-10-éves gyermekek körében.
Módszerek:
A vizsgálatot az 4-rel végeztükth- a belvárosban található általános iskola osztályos tanulói az 2017-2018 tanév során. A kutatásban nem volt mintavétel, mindegyik 4thosztályos tanulóit elértük. Az adatgyűjtéshez a „Személyes adatlapot”, a „Számítógépes játékfüggőségi skálát” és az „UCLA Magányossági skálát” használták. A kutatás adatainak értékeléséhez Mann Whitney U tesztet, Kruskal Wallis tesztet és korrelációs elemzést használtunk.
Eredmények:
A hallgatók 50.7% -a (n = 104) nő volt, a húgokat / testvéreket leggyakrabban egy 39.0% (n = 80), anyjuk 31.7% (n = 65) és apjuk 34.1% (n = 69) többnyire középiskolai végzettségűek voltak. Az átlagos pontszámok, amelyeket a hallgatók a mérlegből kaptak; 48.66 ± .27.02 (min .: 21.00, max .: 105) a „Számítógépes játékfüggőségi skála” és 40.55 ± 8.50 (min: 22.00, max .: 64) az „UCLA magányossági skála” esetében. Gyenge, pozitív és szignifikáns kapcsolatot találtak a hallgatók magányossági skálája és a számítógépes játékfüggőség skála pontszámai között (r = 0.357; P
Következtetés:
Jelentős összefüggést találtak a hallgatók számítógépes játékfüggősége és a magány között. Javasoljuk, hogy végezzék el a gyermekek magányosságát és a számítógépes játékfüggőséget, értékeljék a hatékonyságot és hozzanak létre rehabilitációs kezelési rendszert az iskola-kórház-család körében abnormális esetek esetén.
Kulcsszavak: Gyermek; Függőség; Magányosság
PMID: 30524980
PMCID: PMC6277725
;
