Frontostriatus áramkörök, pihenő állapotfunkciós kapcsolódás és kognitív vezérlés az internetes játék zavarában (2016)

Addict Biol. 2016 Jan 14. doi: 10.1111 / adb.12348.

Yuan K1,2,3, Yu D3, Cai C1,2, Feng D1,2, Li Y1,2, Bi Y1,2, Liu J1,2, Zhang Y1,2, Jin C4, Li L5, Qin W1,2, Tian J1,2,6.

Absztrakt

Egybefolyó bizonyítékok kognitív kontroll hiányosságokat azonosítottak az internetes játékzavarban (IGD). A közelmúltban egyre több bizonyíték tárta fel, hogy a nyugalmi állapot funkcionális összeköttetése (RSFC) és a frontostriatális áramkörök szerkezeti összekapcsolhatósága módosíthatja a kognitív kontrollt egészséges egyénekben. Sajnos viszonylag keveset tudunk a frontostriatális pályák (mind a dorsalis, mind a ventrális striatum) teljes körszintű jellemzéséről nyugalmi állapotban, és ezek összefüggéséről az IGD kognitív kontrolljával. A jelenlegi tanulmányban a striatum térfogat és az RSFC hálózatok közötti különbségeket 43 fiatal IGD egyed és 44 egészséges kontroll között vizsgálták. Eközben a kognitív kontroll hiányait Stroop feladatteljesítményei alapján értékelték. A neuroimaging eredményeket ezt követően korrelálták a Stroop feladat viselkedésével. IGD alanyokban a jobb oldali caudatus és nucleus accumbens (NAc) megnövekedett térfogatát, valamint a dorsalis prefrontális kéreg (DLPFC)-caudatus és az orbitofrontális kéreg (OFC)-NAc RSFC-erősségét igazoltuk. A NAc mennyisége pozitívan korrelált az IGD-ben elért internetfüggőségi teszt pontszámaival. A caudatus térfogata és a DLPFC-caudate RSFC összefüggést mutatott a kognitív kontroll károsodásával (több inkongruens hiba a Stroop feladatban) IGD-ben. A szerhasználati rendellenesség (SUD) megállapításaival összhangban kimutattuk a striatum térfogata és a frontostriatális áramkörök RSFC különbségeit az IGD és az egészséges kontrollok között, ami bizonyítékot szolgáltatott az IGD és az SUD közötti bizonyos fokú hasonlóságra. Ennél is fontosabb, hogy az IGD kognitív kontroll hiánya korrelált a frontostritális RSFC csökkenésével. Remélhetőleg eredményeink betekintést engedhetnek az IGD neurobiológiai mechanizmusaiba, és potenciális új terápiás célpontokat javasolhatnak a kezelésre.