Internet-függőség: leíró klinikai vizsgálat, amely a társbetegségekre és a disszociatív tünetekre összpontosít (2009)

Célkitűzés: A

Az internetes függőség (IAD) egyre növekvő oka a morbiditásnak, és a közelmúltban úgy ítélték meg, hogy érdemes belefoglalni a mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyvébe, ötödik kiadásba. Az IAD-ról szóló ismeretek szegénysége miatt a betegek leíró klinikai elemzését végeztük, a klinikai, demográfiai jellemzőkre és a társbetegségekre összpontosítva. A leválást indokolták az internet vonzerejének; így megvizsgáltuk a disszociatív tüneteket és azok kapcsolatát az IAD fogyatékossággal.

TERVEZÉS ÉS BEÁLLÍTÁS:

Az 50 felnőtt járóbetegek egy csoportját átvizsgálták az Internet-függőség skála segítségével. A kizárási kritérium az internet csak egy célra történő felhasználása volt, például játékra vagy szerencsejátékra.

RÉSZTVEVŐ:

Kilenc nő és 6 férfi alkotta az internetes függők mintáját; mindegyikük 70 vagy annál magasabb pontszámot mutatott az internet-függőség skálán.

MÉRÉS:

A komorbiditások és az alsó küszöb tüneteit gondosan átvizsgálták. A disszociatív tüneteket a disszociatív tapasztalati skálán elemezték, a rokkantságot pedig a Sheehan Disability Sccale segítségével értékelték.

Eredmények:

Az interneten eltöltött órák száma 42.21 +/- 3.09 volt. A klinikai diagnózisok 14% -os figyelemhiányt és hiperaktivitási rendellenességet, 7% hipomaniát, 15% generalizált szorongást, 15% szociális szorongásos rendellenességet tartalmaztak; 7% disztímia, 7% rögeszmés kényszeres személyiségzavar, 14% határhatáros személyiségzavar és 7% elkerülõ személyiségzavar. Egy beteg megfelelt a mértéktelen étkezési rendellenesség kritériumainak. Az IAD súlyossági mutatói a családi fogyatékosság magasabb megítélésével jártak (r = 0.814; P

KÖVETKEZTETÉS:

Fenomenológiai szempontból úgy tűnik, hogy a mintában szereplő IAD kötelezőbb, mint jutalmazó vagy hangulatvezérelt. A disszociatív tünetek az IAD súlyosságával és hatásával kapcsolatosak.