A Striatum-morfometria összefüggésben áll a kognitív kontrollhiányokkal és a tünetek súlyosságával az internetes játék zavarában (2015))

Brain képalkotás Behav. 2015 Február 27.

Cai C1, Yuan K, Yin J, Feng D, Bi Y, Li Y, Yu D, Jin C, Qin W, Tian J.

Absztrakt

Az internetes játékzavar (IGD), amelyet a mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (DSM-V) III. Szakaszának ötödik kiadásában azonosítottak, mint feltétel, amely több klinikai kutatást indokol, összefüggésbe hozható a kognitív kontroll károsodásával. Korábbi IGD-vel kapcsolatos vizsgálatok strukturális rendellenességeket tártak fel a prefrontális kéregben, amely a kognitív kontrollban kritikus szerepet játszó prefrontális-striatális áramkörök fontos része. Kevéssé ismert azonban az IGD-ben szenvedő egyének striatális magjai (caudate, putamen és nucleus accumbens) és a kognitív kontroll hiánya közötti kapcsolat. Huszonhét IGD-s serdülő, valamint 30 életkor, nem és iskolai végzettségnek megfelelő egészséges kontroll vett részt ebben a vizsgálatban. A striatum térfogati különbségeit a subkortikális térfogat FreeSurfer-ben történő mérésével értékeltük. Eközben a Stroop feladatot alkalmazták a kognitív kontroll hiányainak felderítésére. Korrelációs elemzéssel vizsgálták a striatalis volumen és a Stroop feladat teljesítménye, valamint az IGD súlyossága közötti kapcsolatot. A kontrollokhoz képest az IGD inkongruensebb állapotválaszolási hibákat követett el a Stroop feladat során, és a dorsalis striatum (caudate) és a ventrális striatum (nucleus accumbens) mennyiségének növekedését mutatta. Ezenkívül a caudate térfogat korrelált a Stroop feladat teljesítésével, és a nucleus accumbens (NAc) térfogatot összefüggésbe hozták az internetes függőségi teszt (IAT) pontszámával az IGD csoportban. Ebben a vizsgálatban a jobb caudata és az NAc megnövekedett mennyiségét és azok viselkedésbeli jellemzőivel (azaz kognitív kontrolljával és súlyosságával) való összefüggését mutattuk ki az IGD-ben. Eredményeink azt sugallják, hogy a striatum szerepet játszhat az IGD mögöttes patofiziológiájában.