Idő torzítás, ha a szociális médiafüggőség kockázatának kitett felhasználók nem szociális média feladatokat látnak el (2017)

J Psychiatr Res. 2017 december 2; 97: 84-88. doi: 10.1016 / j.jpsychires.2017.11.014.

Turel O1, Brevers D2, Bechara A3.

Absztrakt

HÁTTÉR:

Egyre növekszik az aggodalom a közösségi média használatának függősége miatt. A meghibásodott kontroll további reprezentatív mutatóira van szükség ahhoz, hogy meg lehessen különböztetni a feltételezett közösségi médiafüggést a normál felhasználástól.

Célkitűzés: A

(1) Az idő torzulásának megvizsgálása a nem szociális média használatával kapcsolatos olyan feladatok során, amelyek a szociális média útmutatásait érintik azok között, akiket a szociális média-függőség kockázatának tekinthetnek. (2) Annak megvizsgálása, hogy ez a torzítás mennyiben felel meg kockázatos és alacsony / nem kockázatos osztályozásnak.

Módszer:

Olyan feladatot használtunk, amely megakadályozta a Facebook használatát, és felhívtuk a Facebook reflexiókat (önkontroll-stratégiák felmérése), majd később megmértük a becsült és a feladat tényleges teljesítésének idejét. A függőség szintjét a Bergen Facebook Addiction Scale segítségével rögzítettük a felmérésben, és egy általános kritériumot alkalmaztunk az emberek osztályozására veszélyeztetett vs. alacsony / nem kockázatos Facebook-függőség alapján.

EREDMÉNYEK:

A kockázatos csoport szignifikáns felfelé irányuló időbecslési torzulást mutatott, az alacsony / nem kockázatos csoport jelentős csökkenő időbecslési torzítást mutatott. Az elfogultság pozitívan korrelált a Facebook-függőségi pontszámokkal. Hatékony volt, különösen, ha a Facebook felhasználásának mértékét bejelentő saját beszámolókkal kombináltuk az embereket a két kategóriába.

Következtetések:

Tanulmányunk rámutat egy új, könnyen beszerezhető és hasznos társadalmi médiafüggőség kockázatának jelölésére, amelyet fontolóra lehet venni a diagnosztikai eszközökbe és az eljárásokba.

KEYWORDS:  Internet függőség; Közösségi médiafüggőség; Idő torzítás; Az idő észlelése

PMID: 29220826

Doi: 10.1016 / j.jpsychires.2017.11.014