Sci Rep. 2017 Jan 30, 7: 41742. doi: 10.1038 / srep41742.
Kim M1, Lee TH2, Choi JS1,3, Kwak YB2, Hwang WJ2, Kim T2, Lee JY3,4, Lim JA3, Park M3, Kim YJ3, Kim SN1, Kim DJ5, Kwon JS1,2,4.
Absztrakt
Bár az internetes játék zavara (IGD) és az obszesszív-kompulzív rendellenesség (OCD) az impulzivitás és a kompulzivitás méreteinek ellentétes végét képviseli, a két betegség közös válaszként a neurokognitív hiányosságokkal rendelkezik. Az IGD és az OCD közötti megváltozott válaszgátlás neurofiziológiai jellemzőinek hasonlóságait és különbségeit azonban nem vizsgálták kellőképpen. Összességében az 27-es betegek, akiknél az IGD, az 24 betegek OCD-vel, és az 26 egészséges kontroll (HC) alanyok vettek részt egy Go / NoGo feladatban, elektroencefalográfiai felvételekkel. A Go és NoGo állapotban kiváltott N2-P3 komplexeket külön elemeztük és összehasonlítottam a körülmények és csoportok között. A NoGo-N2 késleltetése a központi elektróda helyén késleltetett az IGD csoportban a HC csoporthoz képest, és pozitívan korrelált az internetes játékfüggőség és az impulzivitás súlyosságával. A NoGo-N2 amplitúdója az elülső elektróda helyén kisebb volt az OCD betegekben, mint az IGD-ben szenvedő betegeknél. Ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy a hosszan tartó NoGo-N2 késleltetés az IGD-ben a vonás impulzivitásának markerként szolgálhat, és a csökkentett NoGo-N2 amplitúdó differenciális neurofiziológiai jellemző lehet az OCD és az IGD között a kompulzivitás tekintetében. Az IGD és az OCD megváltozott válaszgátlásának első differenciális neurofiziológiai korrelációját jelentjük, amely lehet az impulzivitás és a kompulzivitás jelölt biomarkere.
PMID: 28134318
Doi: 10.1038 / srep41742
Bevezetés
Történelmileg a pszichiátriai betegségek osztályozási modelljei impulzív rendellenességeket és kényszeres rendellenességeket helyeztek el egyetlen dimenzió ellentétes végein.1. A leginkább reprezentatív impulzív rendellenességek az addiktív rendellenességek, mint például a patológiás szerencsejáték (PG) vagy az anyagfüggőség, amelyek kockázatvállaló magatartást mutatnak azonnali kielégítésre, mint alapvető jellemzőt2,3. Másrészt az obszesszív-kompulzív zavar (OCD) a kompulzív rendellenesség leggyakoribb formájának tekinthető, mivel az OCD-k kényszerei feltételezhetően meglehetősen sztereotípiák, gyakran ego-dystonikusak, és a károk elkerülésére összpontosítanak.4,5. Ennek ellenére a közelmúltbeli jelentések az impulzív és kompulzív zavarok közötti hasonlóságokra összpontosítottak, mint például a válaszgátlás hiánya, az agyi áramkör és a társbetegségek, ami arra utal, hogy az impulzivitás és a kényszerműködés olyan ortogonális tényezők, amelyek különböző mértékben hozzájárulnak a különböző pszichiátriai állapotokhoz.6,7. Ebből a szempontból az Amerikai Pszichiátriai Szövetség új obszesszív-kompulzív és kapcsolódó rendellenességeket (OCRD) nyújtott a mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében, 5th kiadás (DSM-5), amelyben az impulzív és kompulzív zavarok hasonlóságai és különbségei összehasonlíthatók és több szempontból is vizsgálhatók6.
Az internetes szerencsejáték-rendellenesség (IGD) viselkedési függőségnek minősül, amelyre jellemző, hogy nem képes az internetes játék használatát a funkcionális károsodás ellenére, hasonlóan a PG játékhoz.8,9. Az internet népszerűsítésével és a játékipar gyors növekedésével az IGD-vel rendelkező egyének száma megnövekedett és tendenciát mutatott a különböző pszichiátriai társbetegségek felé.10,11,12,13. A DSM-3 5 szakasza (feltörekvő intézkedések és modellek) ezt az állapotot tükrözve az IGD iránti megjelenő klinikai érdeklődést tükrözi, valamint a javasolt diagnosztikai kritériumok listáját a jövőbeni kutatások ösztönzése érdekében.14. Az IGD-ben az impulzivitást és a gátló kontroll meghibásodását különböző módszerek, például viselkedési, elektrofiziológiai és funkcionális neurom képalkotó paradigmák alkalmazásával javasolták.15,16,17. A rosszindulatú válasz gátlását szintén jelentették az OCD-ben, az obszesszív-kompulzív tünetek súlyossága és a nem hatékony, felülről lefelé történő szabályozás szerint18,19. A válasz gátlásának hiányosságai az impulzivitás vagy a kényszerműködés különböző neurális válaszai lehetnek az adott cselekvés végrehajtására irányuló megosztott késztetésre.20,21. Ily módon az IGD és OCD megváltozott válaszgátlásának neurobiológiai korrelációjának vizsgálata hasznos lehet az impulzivitás és a kompulzivitás pszichiátriai rendellenességekben játszott szerepének megértésében.
Az N2 és P3 eseményekkel kapcsolatos potenciális (ERP) komponensek a Go / NoGo feladatokban a válasz gátlásának neurofiziológiai korrelátumait fogalmazták meg22. Egészséges egyéneknél a NoGo ingerre adott válasz megakadályozása nagyobb N2-P3 komplexet eredményez, mint a Go ingerre adott válasz, jelezve, hogy a NoGo-N2 és -P3 a gátló kontroll folyamatát tükrözi23. Korábbi kutatások arra utaltak, hogy a NoGo-N2 a gátló kontroll vagy a konfliktusok monitorozásának korai szakaszát tükrözi24,25,26. A másik ERP komponens, a NoGo-P3, a kognitív és a motor doménekben egyaránt jelentheti a gátló folyamat későbbi szakaszát27,28. A NoGo-N2 és a -P3 komponensek esetében az egészséges alanyokban az amplitúdót a sikeres gátlás vagy a válasz gátlásához szükséges szubjektív erőfeszítés jelzőjeként javasolták, és a késleltetést úgy tekintették, hogy az utóbbi tükrözi az utóbbit22,29.
Bár számos vizsgálatot végeztek az IGD válasz gátlására Go / NoGo paradigma alkalmazásával, az eredmények nem voltak következetesek a vizsgálatokban. Két tanulmány azt javasolta, hogy a túlzott internethasználók NoGo-N2 amplitúdóit csökkentették, talán a kapcsolódó impulzivitás közvetítő hatása miatt. Mivel azonban ezekben a vizsgálatokban nem találtunk összefüggést a NoGo-N2 amplitúdója és az impulzivitás bármely mértéke között, az IGD alanyokban a vonás impulzivitásának markereit nem lehetett azonosítani17,30. Ezzel ellentétben két másik tanulmányban a NoGo-N2 amplitúdójának növekedése a túlzott játékosoknál vagy az okostelefon-használóknál, és az eredményeket kompenzáló hiperaktivitásként értelmezték a válasz gátlási hiba esetén31,32. Ezek az inkonzisztenciák a feladatok nehézségeinek változásai lehetnek a tanulmányok között, amelyekről ismert, hogy hatással van a NoGo-N2 amplitúdóváltozásának irányára (azaz fokozott vagy csökkentett)33. A NoGo-P3-t illetően csak Dong tanulmánya volt et al. jelentősebb csoportkülönbséget jelentett a NoGo-P3 amplitúdójában és latenciájában17. Korábbi ERP vizsgálatok OCD-ben szenvedő betegeknél Go / NoGo feladatokkal vagy Stop Signal Tasks-ekkel (SST) értékelték a válasz gátlása és a kompulzivitás közötti kapcsolatot. Kim et al. kimutatták, hogy a NoGo-N2 amplitúdói a fókusz-központi helyeken csökkentek, és negatívan kapcsolódtak az obszesszív-kompulzív tünetek súlyosságához18. Egy másik tanulmányban Hermann et al. kimutatta, hogy az OCD betegek csökkentek a frontális aktivitást a NoGo állapotában, és az anteriorizáció negatív korrelációt mutatott a Yale-Brown obszesszív kompulzív skála (Y-BOCS) pontszámokkal34. Johannes et almásrészt megállapította, hogy az OCD-ben szenvedő betegeknél a Stop-N2 amplitúdója megnövekedett az SST teljesítménye során35. Ezen kívül Lei et al. arról számoltak be, hogy a megnövekedett Stop-N2 amplitúdó általános jellemzője volt az OCD betegeknek, függetlenül a tünetek méretétől, és nem korrelált az OC tünetek súlyosságával36.
Annak ellenére, hogy az IGD és az OCD patofiziológiai és neurobiológiai mechanizmusai az impulzivitás és a kompulzivitási spektrumok tekintetében egyre növekvő érdeklődést mutatnak, a mai napig egyetlen vizsgálat sem hasonlította össze közvetlenül az IGD-vel szembeni válaszgátlás neurofiziológiai korrelációját. Továbbá, az IGD-t is magukban foglaló tanulmányok következetlen eredményeket jelentettek, ami a feladatok összetettségének különbségei lehetnek a tanulmányok között; továbbá nem azonosítottak szignifikáns neurofiziológiai korrelációt az impulzivitással kapcsolatban17,30,31,32. A jelenlegi vizsgálatban az IGD válasz gátlásának hasonlóságait és különbségeit vizsgáltuk az OCD-vel szemben a Go / NoGo feladat végrehajtása során. A válaszgátlás mind a viselkedési, mind a neurofiziológiai aspektusait mértük, és minden csoportban egyenlő nehézségű feladatokat alkalmaztunk a feladat-komplexitás esetleges hatásának szabályozására az ERP válaszokra. Először azt feltételeztük, hogy az IGD-vel és az OCD-vel rendelkező betegeknél a válaszgátlás hasonló hiánya lesz, ahogy azt a viselkedési teljesítmény mutatta. Másodszor, vártuk, hogy az IGD-ben vagy az OCD-ben a gátló kontrollok bármilyen hibája összefügg a különböző neurofiziológiai jellemzőkkel az impulzivitás és a kompulzivitás tekintetében.
Megbeszélés
Tudomásunk szerint ez az első, az IGD és az OCD válaszreakció gátlásának különböző neurofiziológiai összefüggéseinek vizsgálata. A hipotézisek szerint az IGD és az OCD résztvevői megnövekedett ER-értékeket mutattak a NoGo-állapotban (megbízási hibák), ami azt jelzi, hogy mind az IGD, mind az OCD-csoportok viselkedési szinten nehézségeket mutattak a válasz gátlásában. Ami a neurofiziológiai eredményeket illeti, mindhárom csoport nagyobb N2-P3 amplitúdókat és hosszabb N2-P3 latenciákat mutatott a NoGo-ban, mint a Go állapotban. A központi helyen lévő késleltetett NoGo-N2 késleltetést az IGD csoportban találtuk, szemben a közepes hatású HC-kkel, és pozitívan korreláltak az internetes játékfüggőség súlyossági és impulzivitási pontszámával. A NoGo-N2 amplitúdója a frontális helyen csökkent az OCD-ben szenvedő betegeknél, szemben az IGD-vel; azonban a NoGo-N2 amplitúdó közötti korreláció a frontális helyen és az obszesszív-kompulzív tünetek súlyossága között nem volt szignifikáns.
A korábbi vizsgálatokkal összhangban az IGD alanyok a csoportok között a legmagasabb impulzivitási szinteket mutatják, amint azt a BIS-11 pontszámok mutatják.37,38. Az N2-P3 komplex késleltetése a NoGo állapotban a konfliktusok megfigyeléséhez és a válaszok sikeres leállításához szükséges kognitív igénynek tekinthető.29. Benikos et al. arról számoltak be, hogy a NoGo-N2 amplitúdóját fokozta a feladatok nehezebbé tétele és a válaszok gátlására irányuló szubjektív erőfeszítés33. Kimutatták továbbá, hogy a magas impulzivitással rendelkező pszichiátriai állapotok, mint például a figyelemhiány és a hiperaktivitás rendellenessége, a határvonalas személyiségzavar és a pszichopátia, megváltozott NoGo N2-P3 komplexeket mutatnak39,40,41. A jelenlegi vizsgálatban a NoGo-N2 amplitúdója nagyobb volt az IGD-ben, mint az OCD-ben szenvedő betegeknél, ami arra utal, hogy a megosztott gátló kontrollhiány ellenére a két populáció impulzivitásának és kényelmének neurofiziológiai összefüggései különböznek. Ezen túlmenően a NoGo-N2 késleltetése az IGD-ben szenvedőknél késleltetett a HC-alanyokhoz képest, ami azt jelzi, hogy az IGD-alanyok nehézségei voltak a korai stádiumban a válaszreakció gátlásában, így több kognitív erőforrást igényeltek. Továbbá az IGD és az impulzivitás súlyossága pozitívan korrelált a NoGo-N2 késleltetéssel a központi helyen, ami arra utal, hogy az IGD alanyokban a gátló kontroll meghibásodása a megnövekedett kognitív kereslethez vezethet a válaszgátlás miatt, mivel ezek nagyobb impulzivitásuk miatt.
Korábbi tanulmányok szerint az OCD ismételt viselkedése kényszerebb, mint az impulzív, mivel az OCD betegek viszonylag megőrzött kapacitást mutatnak a jutalom késleltetésére, ellentétben a függőséggel rendelkező betegekkel.42,43. Hasonlóképpen, kevésbé szembetűnő impulzivitást találtunk az OCD-ben szenvedő betegeknél, szemben az IGD alanyokkal. Továbbá az OCD betegek kisebb NoGo-N2 amplitúdókat mutattak az elülső oldalon, mint az IGD egyének, ami azt jelzi, hogy a NoGo-N2 amplitúdója az OCD-ben a frontális régió (ok) diszfunkcióját tükrözi, amelyek gátolják a kényszeres viselkedést18. A korábbi tanulmányok forráselemzési eredményei szerint a NoGo-N2 komponens a mediális orbitofrontális és cinguláris kortikából származik22,44. Ezekről a régiókról beszámoltak arról, hogy funkcionális mágneses rezonanciás képalkotással végzett vizsgálat során a válasz gátlása neurális korrelátuma21. Az OCD-ben szenvedő betegeknél a cortico-striato-thalamo-kortikális hurok ventrális kognitív áramkörének régiói, amelyekről ismert, hogy közvetítik a motort és a válasz gátlását, az obszesszív-kompulzív tünetek neurális korrelátumai.45,46. Ezeket az eredményeket együttesen figyelembe véve az OCD-csoportunk frontális helyén a NoGo-N2 amplitúdója csökkentheti a gátló kontroll neurofiziológiai korrelációjának diszfunkcióját, amelyet a frontális kérgi régiók közvetítenek.
A korábbi vizsgálatok eredményei ellenére nem találtunk szignifikáns különbséget a NoGo-N2 amplitúdójában az OCD betegek és a HC alanyok között18,34,35,36,47. Az OCD-s betegekben a NoGo- vagy Stop-N2-ről szóló korábbi szakirodalom az N2 amplitúdójának ellentétes irányát (megnövekedett vagy csökkentett) jelentette a vizsgálati terv tekintetében. Azok a tanulmányok, amelyek az OCD-ben szenvedő betegeknél kisebb NoGo-N2-et mutattak, mint a HC-kben használtak, Go / NoGo feladatot alkalmaztak oddball paradigma nélkül, és az eredményeiket a károsodott válaszgátlás tükrében értelmezték18,34. Az OCD-betegeknél nagyobb Stop-N2-et jelentő tanulmányok viszont a Go / NoGo feladatot komplex oddball-paradigmával vagy SST-vel alkalmazták, és azt javasolta, hogy a megnövekedett kognitív igény a megnövekedett NoGo- vagy Stop-N235,36,47. Azt javasolta, hogy a NoGo- vagy a Stop-N2 hasonló topográfiát és becsült forráshelyet mutatott a hibával kapcsolatos negativitásnak, és a NoGo- vagy a Stop-N2 nagy konfliktusfeltételek között a legnagyobbnak bizonyult47. Így a NoGo- vagy a Stop-N2 komponens olyan helyzetekben is részt vehet, amelyekben magas a konfliktus. A jelenlegi vizsgálatban használt Go / NoGo feladat egyszerű páratlan paradigmát tartalmazott, amely az előző vizsgálatokban nem szerepelt az OCD-ben szenvedő betegek által csökkentett NoGo-N2 értékkel.18,34 és ezenkívül viszonylag alacsony konfliktusállapotot követtek el a Lei-ban használt SST-hez képest et al. A tanulmány a megnövekedett Stop-N2 amplitúdót jelezte36. Ezért az ebben a vizsgálatban a Go / NoGo feladat által generált közbenső konfliktusállapot közepes NoGo-N2 amplitúdót váltott ki az OCD-ben szenvedő betegekben, amelyek viszont elmosódtak az OCD és a HC csoportok közötti kontrasztban.
Ebben a vizsgálatban mind az IGD, mind az OCD résztvevői viselkedési hiányosságokat mutattak a válasz gátlásában, amint azt a Go / NoGo feladat során megnövekedett ER érték alapján értékelték. A NoGo ingerekre adott viselkedési válaszokra adott idegi válasz azonban különbözött a csoportok között, ami arra utal, hogy a megváltozott válaszgátlás különböző neurofiziológiai összefüggései vannak. Bár az impulzivitás és a kompulzivitás következtében a gátló kontroll sikertelensége következhet be, az impulzivitás folyamata az impulzusra gyakorolt hajlamhoz kapcsolódik, míg a kompulzivitás a műveletek végső problémájához kapcsolódik.7,48. Konkrétan azt találtuk, hogy az IGD csoportban a NoGo-N2 amplitúdója megnövekedett a frontális oldalon, míg az OCD csoport relatív csökkenést mutatott a NoGo-N2 amplitúdójában ugyanazon Go / NoGo feladat végrehajtása során. A korábbi ERP vizsgálatok Go / NoGo feladatokkal ellentétes eredményeket jelentettek a NoGo-N2 amplitúdójának irányára (továbbfejlesztett vagy csökkentett), esetleg a szubjektív erőfeszítések és a feladat nehézségei közötti különbségek együttes hatása miatt a különböző Go / NoGo paradigmákban29,33,49. Így az IGD és az OCD közötti NoGo-N2 amplitúdócsoportok közötti különbség megállapítása különböző idegválaszokat tükrözhet, amelyeket az azonos Go / NoGo feladat végrehajtása során a gátló kontrollhoz szükséges szubjektív erőfeszítések csoportbeli különbségei közvetítenek.
Ennek a tanulmánynak számos korlátja volt. Először is, bár kényszeres tünetekkel küzdő OCD-s betegeket toboroztunk, a NoGo-N2 amplitúdók a frontális helyen nem korreláltak szignifikánsan az Y-BOCS pontszámával. Így az analóg következtetés felhasználása nélkül nem világos, hogy az OCD-ben szenvedő betegeknél a frontális helyen csökkent redukált NoGo-N2 amplitúdó közvetlenül képviseli-e a kényszer neurofiziológiai összefüggését. Másodszor, a vizsgálatunkban szereplő IGD-betegek közül sokan nem kerestek kezelést, és függőségük kevésbé volt súlyos (átlagos IAT-pontszám <60), összehasonlítva a korábbi vizsgálatokban résztvevőkével. Ezenkívül az OCD-betegek ebben a vizsgálatban kissé heterogének voltak, így gyógyszerszintjüket és társbetegségeiket nem lehetett ellenőrizni az ERP-k elemzésében. Ezek a heterogenitások csökkenthetik az ERP kontrasztot a három csoport között; a heterogenitás ellenére azonban az eredmények alátámasztják a hipotézist, mindaddig, amíg az óvatos értelmezés fennmarad. Harmadszor, a NoGo-N2 késleltetés csoportbeli különbsége közbenső hatást mutatott a korrekció többszörös összehasonlításra történő alkalmazása után, és a korrelációs elemzéseknél több teszt korrekcióját nem hajtották végre. Ezért óvatosságra van szükség a jelenlegi vizsgálat eredményeinek a klinikai hatékonysággal kapcsolatos értelmezésében.
Az IGD és az OCD diszfunkcionális válaszgátlásának különböző neurofiziológiai korrelációit igyekeztünk vizsgálni Go / NoGo paradigmával, mind az impulzivitás, mind a kompulzivitás szempontjából. A viselkedési adatok azt mutatták, hogy mind az IGD, mind az OCD-ben szenvedő betegeknek nehézségei voltak a válaszreakció gátlásában. Az ERP-eredmények azt mutatták, hogy az IGD-vel rendelkező betegeknél a függőség súlyossága és az impulzivitás mértéke szerint a válaszgátlás korai szakaszában nagyobb igény mutatkozott a kognitív kontrollra. Az OCD-ben szenvedő betegeknél az lehet, hogy a válaszgátlás hiánya a frontális kéreg diszfunkcióját tükrözi, ami a kompulzív viselkedés gátló kontrolljához kapcsolódik. Összefoglalva, a késleltetett NoGo-N2 késleltetés az IGD-ben szenvedő betegek tulajdonságimpulzivitásának biomarkerje lehet, és a csökkent NoGo-N2 amplitúdó a kompulzivitással összefüggésben az OCD-ben differenciált neurofiziológiai jellemzőként szolgálhat. Homogénebb mintákkal és az IGD közvetlen összehasonlítására jobban alkalmas Go / NoGo paradigmával kell vizsgálni a jelenlegi vizsgálat eredményeinek kiterjesztéséhez és megerősítéséhez.
;
