Gyermek szexuális bántalmazók és erőszakosok fejlődési tapasztalatai (2019)

Gyermek bántalmazás Negl. 2008 May;32(5):549-60. doi: 10.1016/j.chiabu.2007.03.027.

Simons DA1, Wurtele SK, Durham RL.

Absztrakt

OBJEKTÍV:

Ennek a tanulmánynak a célja a gyermekekkel szembeni szexuális zaklatáshoz és nemi erőszakhoz kapcsolódó különféle fejlődési tapasztalatok azonosítása.

Módszer:

Az 269 szexuális bűnelkövetők (137 erőszakosok és 132 szexuális zaklatók) esetében a fejlődési tapasztalatokat viselkedés-ellenőrző listából, szülői kötelék felmérésből és szexuális történelem kérdőívből vették fel. Az elkövetők besorolását a hivatalos nyilvántartásokból vették ki, és poligráfos vizsgálatokkal ellenőrizték.

EREDMÉNYEK:

A nemi erőszakosokhoz képest a szexuális bántalmazók gyakrabban számoltak be a gyermekek szexuális zaklatásáról (73%), a pornográfia korai kitettségéről (65% 10 kor előtt), a maszturbáció korábbi kezdetén (60% 11 kor előtt), és állatokkal végzett szexuális tevékenységek (38%). A gyermekekkel szembeni szexuális zaklatókkal szemben a nemi erőszakosok gyakoribb fizikai bántalmazásról (68%), szülői erőszakról (78%), érzelmi erőszakról (70%) és állatokkal szembeni kegyetlenségről (68%) számoltak be. Mind a gyermeki szexuális visszaélők, mind az erőszakosok (> 93%) gyermekkorukban erőszakos médiának való kitettségről számoltak be. A legtöbb elkövető (94%) nem biztonságos szülői kötődési kapcsolatokat írt le; A nemi erőszakosok 76% -a elkerülõ szülõi ragaszkodást jelentett, míg a szexuális bántalmazók 62% -a aggodalmas szülõi ragaszkodást jelentett.

Következtetések:

E tanulmány eredményei alátámasztják a specifikus fejlődési tapasztalatok, mint etiológiai tényezők szerepét a differenciált szexuális bűncselekményekben. A gyermeki szexuális visszaélők fejlődési történetét a fokozott szexualitás jellemezte; mivel az erőszakoskodók gyermekkori története inkább az erőszakra utal. Ezek a megállapítások kihatással vannak a szexuális visszaélők kezelésére és a szexuális visszaélések megelőzésére.

GYAKORLATI HATÁSOK:

E tanulmány megállapításai arra utalnak, hogy a szexuális bűnelkövetőket szocializálták az intimitás és a szexualitás emberi szükségleteinek kielégítéséhez maladaptív eszközökkel, ami azt jelenti, hogy a kockázatkezelési megközelítés nem biztos, hogy elegendő kezelés. Noha a kockázati modellek elsajátítják az elkövetőket a magas kockázatú helyzetek elkerülésére, nem képesek kezelni azokat a rosszul alkalmazkodó stratégiákat, amelyeket az igények kielégítésére fejlesztettek ki. Ehelyett a kezelésnek arra kell összpontosítania, hogy az elkövetőket felkészítse az ismeretekkel, készségekkel és lehetőségekkel e szükségletek elfogadható kielégítésére. Így ez a modell lehetőséget nyújt ezeknek az egyéneknek arra, hogy egészséges életet éljenek szexuális bántalmazás nélkül.

PMID: 18511118

Doi: 10.1016 / j.chiabu.2007.03.027