Tóth-Király István, Zsila Ágnes, Mark D. Griffiths, Demetrovics Zsolt & Orosz Gábor
Oldalak 1-12 | Megjelent online: 06 Mar 2017
http://dx.doi.org/10.1080/00224499.2017.1291798
Absztrakt
A mai napig nem létezik olyan rövid pszichometriai tulajdonságokkal rendelkező rövid skála, amely átfogó elméleti háttér alapján értékelné a problémás pornográf fogyasztást. Jelen tanulmány célja a Griffiths (2005) hatkomponensű függőségi modelljére épülő rövid skála, a Problematic Pornography Consumping (PPCS) kidolgozása, amely megkülönbözteti a nem problémás és problémás pornográfia használatát. A PPCS-t az 772 válaszadók online mintájának (390 nőstények, 382 férfiak, Mkor = 22.56, SD = 4.98 év). Az elemek létrehozása a korábbi problematikus pornográfiai felhasználási eszközökön és a tényezők Griffiths-modellben történő meghatározásán alapult. Megerősítő faktoranalízist (CFA) hajtottak végre - mivel a skála jól megalapozott elméleti modellen alapszik - ami egy 18 tételes másodrendű faktorstruktúrához vezetett. A PPCS megbízhatósága kiváló volt, és a mérési invariancia megállapításra került. A jelenlegi mintában a felhasználók 3.6% -a tartozott a kockázati csoportba. Az érzékenységi és specifitási elemzések alapján optimális határértéket azonosítottunk a problémás és problémamentes pornográfiai felhasználók megkülönböztetésére. A PPCS a problémás pornográfia használatának többdimenziós skálája, erős elméleti alapokkal, amely a tényezők struktúrája és megbízhatósága szempontjából is erős pszichometriai tulajdonságokkal rendelkezik.
A cikk célja egy problémás pornóhasználati kérdőív létrehozása volt. Az eszközök validálása során a kutatók megállapították, hogy a pornóhasználati kérdőív magasabb pontszámai alacsonyabb szexuális elégedettséggel függenek össze. Egy részlet:
A szexuális életkel való elégedettség gyengén és negatívan korrelált a PPCS pontszámokkal
A BEVEZETÉSből
A korábbi problematikus felhasználási fogalmakra és skálákra építve a multidimenzionális problematikus pornográfiai fogyasztási skálát (PPCS) Griffiths addikciós komponens-modelljének elméleti alapján fejlesztették ki (Griffiths, 2001, 2005). Fontos azonban megjegyezni, hogy a PPCS-t azért hozták létre, hogy a problematikus pornográfiai felhasználást, és ne a függőséget értékelje, mert a függőséget nem lehet csak önálló jelentés alapján értékelni mélységi klinikai interjú nélkül (Ross, Mansson és Daneback, 2012).
Ennek megfelelően a problematikus pornográfia használata hat alapvető elemet tartalmazott. Az első elem a szembeszökés, utalva a pornográfia nagy jelentőségére az ember életében, oly módon, hogy ez uralja gondolkodását, érzéseit és viselkedését. A második komponens a hangulatváltozást szubjektív élményként említi, amelyről a felhasználók a pornográfia megtekintésének következményeként számolnak be. Ez az élmény a kívánt érzelmi állapottól függően lehet izgalmas vagy pihentető. A harmadik dimenzió a konfliktus, ideértve a problémás felhasználók és más jelentős személyek közötti interperszonális konfliktusokat, foglalkozási vagy oktatási konfliktusokat (az egyén életkorától függően) és intrapszichés konfliktusokat (pl. Tudva, hogy a tevékenység problémát okoz, de nem érzi magát képesnek levágni vagy megszüntetni) . A negyedik dimenzió a tolerancia, és arra a folyamatra utal, amelynek során egyre nagyobb mennyiségű tevékenységre van szükség ugyanolyan hangulatmódosító hatások eléréséhez.
A jelen tanulmányban a többi viselkedési függőséghez hasonlóan a tolerancia mennyiségi és minőségi aspektusai is összpontosítottak. A mennyiségi dimenzió a pornográfia használatának növekvő mennyiségére utal, míg a minőségi szempont a sokszínűbb és extrémebb pornográf tartalmak fogyasztására vonatkozik.
Zimbardo és Duncan (2012) szerint ez az arousal-alapú viselkedési függőségek kvalitatív aspektusa a folyamatosan újszerű és meglepő tartalom kereséséhez kapcsolódik. A pornográfia esetében ez a soft-core pornográfiától a szélsőségesebb, keményebb formáihoz való elmozduláshoz kapcsolódik.
Az ötödik dimenzió a visszaeséshez kapcsolódik, és az a tendencia, hogy a pornográfia korábbi szokásai megismétlődnek, és absztinencia vagy kontroll után gyorsan visszatérnek. A hatodik tényező a visszahúzódás, olyan kellemetlen érzésekre és érzelmi állapotokra utal, amelyek akkor jelentkeznek, amikor az adott tevékenységet abbahagyják vagy hirtelen lecsökkentik. Mivel a megvonást és a toleranciát általában a „függőség” következményeként értik (O'Brien, Volkow és Li, 2006), az addikció egy tágabb konstrukció, amely mind a hat ismertetett komponenst magában foglalja, összhangban a modern pszichiátriai nosológiában alkalmazott diagnosztikai függőségi kritériumokkal ( Amerikai Pszichiátriai Társaság, 2013; Egészségügyi Világszervezet, 1992). Mivel a függőséget és a függőséget általában különböző konstrukcióknak tekintik, a pornográfia használatának gyakorisága és a tevékenységgel töltött idő önmagában nem tekinthető a pornográfiai függőség kielégítő meghatározásának. Valószínű, hogy egyes személyek nagyon rendszeresen látogatják az online pornográf weboldalakat, de ha szükséges, leállíthatják a tevékenységet, és kevés, vagy egyáltalán negatív vagy káros hatást tapasztalnak (Kor és mtsai, 2014). A legújabb kutatások ezt megerősítették, mert a pornográfia használatának gyakorisága és időtartama, valamint maga a problémás viselkedés közötti kapcsolat pozitív, de csak mérsékelt (pl. Brand et al., 2011; Grubbs és mtsai, 2015; Twohig, Crosby és Cox, 2009). A függőség és a problematikus használat átfedésben vannak ugyanazon kontinuum mentén. Helyesebb azonban a függőség helyett a problematikus használat kifejezést használni, amikor a tényleges függőség klinikai bizonyítékát nem lehet biztosítani az ön által közölt adatok felhasználásával (Ross et al., 2012).
A DISCUSSION-ból
Jelen tanulmány egy olyan problematikus pornográf-fogyasztási skálát fejlesztett ki, amely erősen támaszkodik az elméleti robusztus pszichometriai tulajdonságokra. A problematikus pornográfia használatát értékelő korábbi mérlegek nem rendelkeztek nagyon erős pszichometriai tulajdonságokkal, vagy elfogadható modellel voltak, de a tényezők tartalma elméleti kérdéseket vetett fel (Grubbs és munkatársai, 2015; Kor és mtsai, 2014).
A leíró statisztikák szerint a jelen tanulmány átlagos résztvevője hetente nézte a pornográfiával kapcsolatos videókat, és 16-ot töltött 30 percre, minden alkalommal megtekintve a pornográf anyagokat. A PPCS-pontszámok gyengén kapcsolódtak a pornográfiai megtekintéshez eltöltött időhöz, de mérsékelten kapcsolódtak a pornográf videók megtekintésének gyakoriságához.
A jelenlegi eredmények azonban azt sugallják hogy a problémás pornográfia használata jobban kapcsolódik a pornográf videók megtekintésének gyakoriságához, mint az egyes alkalmakkor eltöltött idő. Annak ellenére, hogy a pornográfia gyakori használata a problémás pornográfia használatának lényeges része, a frekvencia önmagában nem tekinthető kielégítő meghatározásnak e jelenségnek.
A legújabb kutatások megerősítették ezt az elképzelést, mert a használat gyakorisága és időtartama és a problémás viselkedés közötti kapcsolat pozitív, de csak mérsékelt (pl. Brand és mtsai, 2011; Grubbs és mtsai, 2015; Twohig et al., 2009) . Ezért az emberek problémás pornográf felhasználóként való megjelölése csak az időtartam vagy a gyakoriság alapján történik.
Továbbá, a pornográf anyag formáját tekintve a pornográfos videofelvételek gyakorisága szorosabban kapcsolódott a PPCS-pontszámokhoz, mint a pornográfképek megtekintése vagy a pornográf történetek olvasása, és így a korábbi eredményekkel (Brand és mtsai, 2011). A maszturbáció gyakorisága mérsékelten összefügg a problémás pornográf használatával. E kapcsolat erőssége még erősebbnek bizonyult, mint a PPCS-pontszámok és a maszturbáció során a pornográfia megtekintésének gyakorisága közötti összefüggés.
Pontosabban, a szexuális viselkedés magas szintje lehet a problematikus pornográfia használatának előfutára, és feltételezhető, hogy mind a problémás pornográfia, mind a gyakori maszturbáció a hiperszexualitás mindkét következménye. Ezért a problémás pornográfia használata a hiperszexualitás égisze alatt a gyakori maszturbációhoz hasonlóan, a klubok sztrippelésére és a telefonos szex és a cybersex különböző formáinak (Kafka, 2010
Ezek az egyének magas pontszámot kaptak minden egyes PPCS-komponensen. Fontos azonban megjegyezni, hogy mindhárom csoport viszonylag alacsonyabb pontszámot kapott a konfliktus összetevőjén. Avitathatatlanul a problémás pornográfia használata nem olyan látható, mint más problémás viselkedésformák vagy függőségek (például az anyaggal való visszaélés vagy az alkoholfogyasztás). Ezért az interperszonális konfliktusok nem olyan gyakoriak, mint más potenciálisan addiktív viselkedések esetében. Annak ellenére, hogy a kockázati csoport a pornográfiát gyakrabban nézte, és minden alkalommal több időt fordított rá, az alacsony kockázatú és kockázati csoportok közötti különbségek csak a trendek voltak.
Az érzékenységi és specifitási elemzések 76 százalékos optimális határértéket mutattak ki a problematikus pornográfia használatának diagnosztizálására a PPCS-vel. A jövőbeli vizsgálatoknak tovább kellene igazolniuk ezt a határértéket egy klinikai mintában a jelen eredmények konszolidálása érdekében. Fontos megjegyezni azt is, hogy a mérleg használata korai diagnosztikai indikátorként alkalmazva korlátozott, mert csak klinikai alapú interjúvizsgálatok alkalmasak annak diagnosztizálására, hogy egy adott viselkedés valóban problémás vagy kóros az adott egyén számára (Maraz, Király, És Demetrovics, 2015).
A PPCS
;
