Helen Bichard, Christopher Byrne, Christopher WN Saville és Rudi Coetzer
Neuropszichológiai rehabilitáció (felülvizsgálat alatt)
Absztrakt
Ez a cikk áttekinti a nem halálos fojtás neurológiai, kognitív, pszichológiai és viselkedési kimenetelét, és közös fiziológiai mechanizmusokat figyelembe véve megkérdezi, hogy a hipoxiás-ischaemiás irodalom szolgálhat-e proxyként. 27 empirikus, szakértők által áttekintett tanulmányt találtak, amelyek megfeleltek a felvételi kritériumoknak. A neurológiai következmények közé tartozott az eszméletvesztés, amely legalább enyhe szerzett agyi sérülést, stroke-ot, görcsrohamokat, motoros és beszédzavarokat, valamint bénulást jelzett. A pszichológiai eredmények között szerepelt a PTSD, a depresszió, az öngyilkosság és a disszociáció. A kognitív és viselkedési következményeket ritkábban írták le, de ezek amnéziát és megfelelőséget jelentettek. Összességében a bizonyítékok szerint a családon belüli erőszak megfojtása és a szexuális zaklatás megoszthatja a hipoxiás-ischaemiás sérülés összes súlyos következményét, de további neuropszichológiai terhet jelent. Ugyanakkor egyetlen dokumentum sem használt formális neuropszichológiai értékelést: a legtöbb orvosi esettanulmány volt, vagy önbevallás alapján készült. Ezért további neuropszichológiai kutatásokra van szükség, amelyek a kognitív és viselkedési eredményekre összpontosítanak, szabványosított eszközök és lehetőség szerint kontrollcsoportok alkalmazásával. Ez sürgős, tekintettel a fojtogatás társadalmi normalizálódására, és beleegyezik abba, hogy a „durva szexet” jogi védelemként használják. Szélesebb körű következményeket is megvitatunk: a „fojtó játék” népszerűségét a tizenévesek körében, valamint a carotis sérüléseit a vegyes harcművészetekben.
;
