Második pillantásra: a vizuális szexuális ingerekkel szembeni neurális válaszok stabilitása (2014)

J Sex Med. 2014 Nov;11(11):2720-37. doi: 10.1111 / jsm.12653. Epub 2014 augusztus 13.

Wehrum-Osinsky S.1, Klucken T, Kagerer S, Walter B, Hermann A., Stark R.

Absztrakt

BEVEZETÉS:

A szexuális ingerekre adott idegi válaszokat vizsgáló tanulmányok fontos alapot nyújthatnak a szexuális működés zavarainak további megértéséhez. Bár a szexuális ingerek feldolgozásának idegi összefüggéseivel kapcsolatos ismereteink jelentősen megnőttek az elmúlt évtizedben, a neurális szexuális válaszokra vonatkozó vizsgálatok során megfigyelt hatások stabilitása meglehetősen elhanyagolt.

Célkitűzés: A

A jelenlegi tanulmány célja a vizuális szexuális ingerekre adott viselkedési és idegi válaszok stabilitásának tesztelése volt férfiak és nők között 1 és 1.5 év közötti időtartam alatt. A szexuális ingerek feldolgozásának valencia és izgalommal kapcsolatos aspektusainak feloldásához nemcsak szexuális és semleges, hanem pozitív és negatív érzelmi ingereket is alkalmaztunk.

MÓD:

56 alanyból álló mintát (24 nő) kétszer értékeltek, az értékelések között 1 és 1.5 év közötti időköz volt. A funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI) során a résztvevők passzívan tekintették meg a szexuális, semleges, pozitív és negatív érzelmi képeket. A képeket 24 blokkban mutatták be, öt-öt képből. Minden blokkot a bemutatása után azonnal értékeltek a valencia, az izgalom és a szexuális izgalom szempontjából.

Az értékelés fő szempontjai:

Vér oxigénszinttől függő (BOLD) válaszok, amelyeket fMRI és ingerértékelések alapján mértek.

EREDMÉNYEK:

Az fMRI elemzések elosztott hálózatot tártak fel, amely részt vesz a szexuális ingerek feldolgozásában, és ennek a hálózatnak nagy részét következetesen aktiválják mindkét értékelési ponton. A nucleus accumbens, az elülső cingulate, az occipitalis és a parietalis kéreg mutatta a legerőteljesebb eredményeket a csoportstabilitás szempontjából. Az elülső cinguláris, orbitofrontalis, parietális és occipitalis kéreg válaszai az egyének közötti stabilitást mutatták. A nemek közötti különbségek néhány érdeklődési körzetre korlátozódtak.

Következtetések:

Adataink a szexuális ingerekre adott idegi válaszok stabilitását mutatják nemcsak a csoporton, hanem az egyéni szinten is. A parietális és az occipitalis kéreg aktiválása tükrözheti a szexuális ingerekre adott figyelemhez kapcsolódó válaszok jellegét.

KEYWORDS:

Nucleus Accumbens; Szexuális felindulás; Szexuális válasz; Stabilitás; fMRI