A hipoaktív szexuális vágy-rendellenességek neurális bázisai nőknél: egy eseményhez kapcsolódó FMRI-vizsgálat (2011)

J Sex Med. 2011 Sep;8(9):2546-59. doi: 10.1111 / j.1743-6109.2011.02376.x.

Bianchi-Demicheli F1, Cojan Y, Waber L., N rekord, Vuilleumier P., Ortigue S..

Absztrakt

BEVEZETÉS:

Bár bőséges vita folyik a nők körében az egyik leggyakoribb szexuális panasz, azaz a női hipoaktív szexuális vágy rendellenességének (HSDD) fenntartására irányuló mechanizmusokról, ennek a rendellenességnek a specifikus idegi alapjairól még mindig keveset tudni.

CÉL:

A tanulmány fő célja annak meghatározása volt, hogy a HSDD-ben szenvedő nők mutattak-e differenciált aktivációs mintákat az agyi hálózaton belül, amely nemi vágy miatt aktív HSDD nélküli alanyokban.

MÓD:

Összesen 28 jobbkezes nő vett részt ebben a vizsgálatban (átlagéletkor 31.1 ± 7.02 év). A 28 nőből tizenháromnak volt HSDD-je (HSDD résztvevői), míg 15 nő nem számolt be hipoaktív szexuális vágy rendellenességről (NHSDD résztvevők). Az eseményekhez kapcsolódó funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI) segítségével összehasonlítottuk a regionális agyi véráramlási reakciókat e két résztvevőcsoport között, miközben erotikus vagy nem erotikus ingereket vizsgáltak.

FŐ KIMUTATÁSI INTÉZKEDÉS:

A vér-oxigénszinttől függő (BOLD) jel változásai az erotikus ingerekre adott válaszként (összehasonlítva a nem erotikus ingerekkel). Statisztikai paraméteres leképezést használtunk az agyi régiók azonosítására, amelyek szignifikáns differenciális aktivációt mutattak az ingerek és a csoportok között.

EREDMÉNYEK:

Ahogy az várható volt, a viselkedési eredmények azt mutatták, hogy az NHSDD résztvevői az erotikus ingereket szignifikánsan magasabbra értékelték, mint a HSDD résztvevők 10 pontos kívánatos skálán. Az NHSDD és a HSDD résztvevői között nem figyeltek meg minősítési különbséget a nem erotikus ingerek tekintetében. Funkcionális idegépalkotási eredményeink kiterjesztették ezeket az adatokat, a HSDD-vel rendelkező és anélkül résztvevők két különböző típusú idegi változásának bemutatásával. A HSDD résztvevõivel összehasonlítva a HSDD nélküli résztvevõk több aktiválást mutattak az erotikus ingerek feldolgozásában részt vevõ agyterületeken, beleértve az intraparietális sulcust, a dorzális elülsõ cinguláris gyrusot és az ento / perirhinalis régiót. Érdekes módon a HSDD résztvevői további aktivációkat mutattak a magasabb rendű társadalmi és kognitív funkciókkal összefüggő agyterületeken is, mint például az alsó parietális lebeny, az alsó frontális gyrus és a posterior medialis occipitalis gyrus.

KÖVETKEZTETÉS:

Ezek a megállapítások együttesen azt jelzik, hogy a HSDD résztvevői nemcsak a szexuális vágyat közvetítő agyterületeken mutatnak hipoaktivációt, hanem a hiperaktiváció eltérő agyi hálózatát is, amely tükrözheti az erotikus ingerek szubjektív, társadalmi és kognitív értelmezésének különbségeit. Ezek az adatok együttesen összhangban állnak a szexuális működés ösztönző motivációs modelljével.

© 2011 Nemzetközi Szexuális Orvostudományi Társaság.