Szerzői
Ballantine-Jones, Marshall Stuart
https://ses.library.usyd.edu.au/bitstream/handle/2123/23714/Ballantine-Jones_MS_Thesis_Final.pdf?sequence=1
Absztrakt
Bevezetés Sok kutatás azt ábrázolja, hogy a pornográfia negatív hatással van a serdülőkre, beleértve személyesen, relációilag és társadalmilag is. Kevés bizonyíték van arra, hogy a negatív hatások miként csökkenthetők. A pornográfiával és a szexualizált médiával foglalkozó, kevéssé értékeletlen iskolai programok rendelkezésre állása miatt ez az irodalombeli hiányosság indokolta egy intervenciós vizsgálat lefolytatását arról, hogy az ismert negatív hatások csökkenthetők-e serdülőknél. Célkitűzések Elméleti keretet javasoltak a pornográf expozíció személyes, relációs és társadalmi negatív hatásainak csökkentésére, három stratégia felhasználásával: 1. didaktikai oktatás; 2. peer-to-peer elkötelezettség; és 3. szülői elkötelezettség. A programtervezést megelõzõ módszerek egy alapfelmérést terveztek, hajtottak végre és validáltak az NSW független iskoláinak 746 10. évfolyamos középiskolás, 14–16 év közötti mintájában. Hat órás programot alakítottak ki, hogy megfeleljen az ausztrál nemzeti tanterv egészségügyi és testnevelési ágának, és amelyet az NSW független iskoláinak 347 10. évfolyamának 14–16 éves diákja folytatott. Eredmények Az érvényesített kiindulási felmérés elemzése kérdéseket vetett fel a közösségi média viselkedésével és a nárcizmussal kapcsolatban, amelyeket a program integrált. A beavatkozás kezdeti elemzése során a hallgatók megerősítették, hogy a közösségi médiának kitett személyek nagyobb valószínűséggel rendelkeznek nárcisztikus tulajdonságokkal, ami közvetítette a pornográf expozíció vagy a szexuális közösségi média viselkedésének az önértékelésre gyakorolt hatását. Az intervenció előtti és utáni összehasonlítások azt mutatták, hogy növekszik a pornográfiával kapcsolatos negatív hozzáállás, a nőkkel kapcsolatos pozitív vélemény és a kapcsolatokkal kapcsolatos felelősségteljes hozzáállás. A rendszeres nézési magatartású hallgatók fokozott erőfeszítéseket tettek a látás csökkentésére. Néhány diáklány csökkentette az önreklámozó közösségi média viselkedését és a pornográfia megtekintését. A hallgatók a tanfolyam elvégzése után nem alakítottak ki problémás magatartást vagy hozzáállást. A rendszeresen pornográf nézőknél magasabb volt a kényszerképesség, ami közvetítette nézési magatartásukat és akadályozta a nézettség csökkentésére irányuló erőfeszítéseket. A beavatkozást követően nőttek a feszültségek a férfi szülő-párkapcsolatokban és a női párkapcsolatokban, de nem szignifikáns szinten. Összegzés Összességében elmondható, hogy a program hatékonyan csökkentette a pornográf expozíció, a szexualizált közösségi média magatartás és az önreklámozó közösségi média magatartás számos negatív hatását, a didaktikai nevelés, a társak közötti elkötelezettség és a szülői tevékenység három stratégiájának alkalmazásával. A kényszer kihívása kérdéseket vet fel a karrier és az oktatók számára, különös tekintettel arra, hogy indokolt-e további terápiás támogatás.
Egyetemi kar
Orvostudományi és Egészségügyi Kar, Gyermekkórház Westmead Klinikai Iskola
kiadó
University of Sydney
típus
Tézis
Szakdolgozat típusa
a filozófia doktora
Év
2020
;