Neuroimage. 2010 augusztus 1; 52 (1): 277-83. doi: 10.1016 / j.neuroimage.2010.04.019.
Hermans EJ, Bos PA, Ossewaarde L, Ramsey NF, Fernández G, van Honk J.
Donders Agy, Megismerés és Magatartás Intézet, Nijmegen Radboud University, Nijmegen, Hollandia. [e-mail védett]
Absztrakt
Emberi korrelációs bizonyítékok azt mutatják, hogy az androgén hormon tesztoszteron szintje pozitívan kapcsolódik a megerősítési érzékenységhez és a versenyképességhez. Szerkezetileg hasonló anabolikus-androgén szteroidokat (AAS) is széles körben használnak fel, és az állatkísérletek azt mutatják, hogy a rágcsálók önmagukban adják be a tesztoszteront. Ezek a megfigyelések azt sugallják, hogy a tesztoszteron aktiváló hatást gyakorol az ösztönző feldolgozásban és az erősítés szabályozásában részt vevő mezolimbikus dopaminerg folyamatokra. Azonban nincsenek adatok az emberekről, amelyek alátámasztják ezt a hipotézist. Funkcionális mágneses rezonancia képalkotást (fMRI) használtunk a tesztoszteron beadás hatásainak idegi aktivitására a mezolimbikus út végterületein. Egy placebo-kontrollos kettős-vak vajú kereszteződés kialakításában az 12 egészséges nők egyetlen szublingválisan adtak be .5 mg tesztoszteront. Az MRI vizsgálat során a résztvevők monetáris ösztönző késleltetési feladatot hajtottak végre, amelyről ismert, hogy a juttatás előrejelzésekor a ventrális striatum robusztus aktiválását váltja ki. Az eredmények azt mutatják, hogy a tesztoszteron pozitív fő hatást gyakorol a ventrális striatum differenciálreakciójára, amely jelzi a potenciális jutalmat és a nem visszatérést. Nevezetesen, ez a hatás kölcsönhatásba lépett az önmagában bejelentett étvágygerjesztő motivációkkal: az alacsony belső étvágy motivációval rendelkező egyének nagyobb tesztoszteron-indukálta emelkedést mutattak, de a placebo után kisebb különbséget mutattak. Ezért a jelen tanulmány alátámasztja azt a hipotézist, miszerint a tesztoszteron befolyásolja az aktivitást a mezolimbikus dopamin rendszer terminális régióiban, de azt sugallja, hogy ezek a hatások azokra az egyénekre jellemzőek, akiknél alacsony a belső étvágy motiváció. Az androgénhasználat központi megerősítésének egyik lehetséges mechanizmusának bemutatásával a jelen megállapítások továbbá befolyásolhatják az AAS-függőség patofiziológiájának megértését.
;
