A Yale Food Addiction Scale Version 2.0 fejlesztése. (2016)

A biológiai, pszichológiai és viselkedési rendszerek párhuzamossága arra a hipotézisre vezetett, hogy az addiktív folyamat hozzájárulhat a problémás étkezéshez. A Yale Élelmiszer-függőségi skála (YFAS) kifejlesztették az addiktív-szerű étkezési viselkedés validált mértékének biztosítására az anyagfüggőség diagnosztikai kritériumai alapján. A közelmúltban a mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvét (5th ed .; DSM-5) adták ki, amely jelentős változásokat tartalmazott az anyaggal kapcsolatos és addiktív zavarok (SRAD) szakaszában. A jelenlegi vizsgálatban az YFAS 2.0-et úgy fejlesztették ki, hogy fenntartsa a következetességet a függőség jelenlegi diagnosztikai megértésével, és javítsa az eredeti YFAS pszichometriai tulajdonságait. Az 550 résztvevőinek mintájában az 14.6% megfelel az élelmiszer-függőség kritériumainak. Az YFAS 2.0 jó belső konzisztenciát, konvergens, diszkriminatív és inkrementális érvényességet mutatott. Az YFAS 2.0 emelkedett pontszámai az elhízás és a súlyosabb kóros evés (pl. Étkezés) arányával jártak. Úgy tűnt, hogy az YFAS 2.0 a hagyományos étkezési zavarokhoz képest egy kapcsolódó, de egyedi konstrukciót rögzített. Az 209 résztvevőinek külön mintájában a YFAS és az YFAS 2.0 közvetlenül összehasonlításra került. Az YFAS mindkét változata hasonlóan emelkedett testtömeg-indexhez, étkezéshez és súlyciklushoz volt kötve. Az élelmiszer-függőségi küszöbérték túllépése azonban erőteljesebben kapcsolódik az YFAS 2.0 elhízásához, mint az eredeti YFAS. Úgy tűnik tehát, hogy az YFAS 2.0 pszichometrikusan hangos mérőeszköz, amely tükrözi a függőség jelenlegi diagnosztikai megértését, hogy tovább vizsgálja az addiktív folyamat potenciális szerepét a problémás étkezési viselkedésben. (PsycINFO adatbázis-rekord