MEGJEGYZÉSEK: Ebből a tanulmányból kiderül, hogy a kóros szerencsejáték tükrözi a szerfüggőségek neurobiológiáját. Csökkentett jutalom áramkört találtak a győzelmekben és veszteségekben, ellentétben a normál kontrollokkal. Egy másik megállapítás az, hogy a fontos személyes releváns ingerek nem aktiválták a jutalom áramkört. Ez megtalálható a szerfüggőségekben is. Az új DSM függőségnek fogja minősíteni a kóros szerencsejátékokat.
Hum Brain Mapp. 2010 Nov; 31 (11): 1802-12.
de Greck M., Enzi B., Prösch U, Gantman A, Tempelmann C, Northoff G.
Pszichiátriai Tanszék, Otto-von-Guericke Egyetem Magdeburg, Leipziger Straße 44, 39120 Magdeburg, Németország. [e-mail védett]
KIVONAT
A kóros szerencsejátékosok lenyűgözik a szerencsejáték iránti egyre növekvő elfoglaltságot, ami elhanyagolja azokat az ingereket, érdeklődéseket és magatartásformákat, amelyek egykor nagyon személyes jelentőségűek voltak. Neurobiológiailag diszfunkciók a jutalom áramkörökben a patológiás szerencsejátékok alatt. Mindkét eredmény összefüggésének feltárása érdekében 16 nem gyógyszeres kóros szerencsejátékost vizsgáltunk meg egy fMRI paradigma felhasználásával, amely két különböző feladatot tartalmazott: a személyes relevancia értékelését és egy jutalmazási feladatot, amely funkcionális lokalizátorként szolgált. A patológiás szerencsejátékosok a pénzbeli veszteségek során csökkent deaktiválódást fedeztek fel néhány alapvető jutalomrégiónkban, a bal magban és a bal putamenben. Sőt, míg a kóros szerencsejátékosok magas személyes jelentőségű ingereket tekintettek meg, az összes központi jutalomrégiónkban csökkent idegsejt-aktivitást tapasztaltunk, ideértve a bilaterális magot és a bal ventrális putamen kérget az egészséges kontrollokhoz képest. Bemutattuk először a megváltozott idegsejtek aktivitását a jutalmazási áramkörökben a kóros játékosok személyes relevanciája során. Eredményeink új betekintést nyújthatnak a kóros játékosok szerencsejátékkal való foglalkozásának neurobiológiai alapjaiba.
BEVEZETÉS
'' Te érzéketlen lettél - jegyezte meg. '' Nemcsak lemondtál az életről, a saját érdekeiről és a társadalom érdekeiről, a kötelességedről, mint emberről és állampolgárról, barátaidról (és mindezt ugyanazok) - nemcsak minden célból lemondtál az élet, kivéve a rulett győzelmét - még lemondtál az emlékeinkről. ''
Dostojevszkij, A szerencsejátékos, 1867
Az orosz író, Dosztojevszkij a patológiás szerencsejáték két alapvető tünetét írja le, amelyek a mai pszichiáterek a szerencsejátékok iránti vágyaként és a korábbi önfontosságú érdekek növekvő elhanyagolásában jellemezhetők. Aktuális diagnosztikai kézikönyvek [DSM-IV, Amerikai Pszichiátriai Egyesület, 1994; Az ICD-10, az Egészségügyi Világszervezet, az 1992] a patológiás szerencsejátékokat impulzus-szabályozási rendellenességnek minősíti. Az addiktív zavarokhoz hasonló hasonlóságok, mint például az alkoholizmus és a kokainfüggőség, lehetővé teszik az új perspektívát. A patológiás szerencsejáték úgy tekinthető, mint egy nem összefüggő függőségi rendellenesség [Reuter és mtsai., 2005].
A patológiás szerencsejátékok nem szubjektív függőséget okozó rendellenességek szerinti besorolása a jutalmi áramkör rendellenességeit sugallja, mint például az anyagfüggőségben. Ilyen rendellenességeket találtak az accumbens (NACC) / ventrális striatumban (VS), putamenben, ventromedial prefrontális kéregben (VMPFC), orbitofrontális kéregben (OFC), ventrális tegmentális területen (VTA) [áttekintés: Knutson és Gibbs, 2007 ; McClure és munkatársai, 2004; O'Doherty, 2004; az addiktív rendellenességek és a jutalmi áramkör összekapcsolására lásd Martin-Soelch és munkatársai, 2001; Volkow és munkatársai, 2004, 2007a]. Reuter és mtsai. Az [2005] a patológiás szerencsejátékosok neuronális aktivitását vizsgálták egy kártya kitaláló feladat és az fMRI használatával. A pénzbeli jutalom kézhezvétele során megváltozott neuronális aktivitást találtak a patológiás szerencsejátékosok jutalmazási áramkörében, beleértve a jobb VS és VMPF értékeket az egészséges kontrollalanyokhoz képest. Ezen túlmenően a szerzők a neuronok aktivitásának csökkenését találták a monetáris nyereségek és veszteségek között ezekben a tárgyakban.
Potenza és mtsai. [2003], aki a Stroop feladatot végző patológiás szerencsejátékokat vizsgálta, szintén csökkent VMPFC aktivitást talált. Ugyanakkor egy másik tanulmányban ugyanez a régió a patológiás szerencsejátékosok körében fokozott aktivitást mutatott egy fekete jack feladat során, pénzbeli jutalommal, ugyanazon feladathoz képest [Hollander et al., 2005]. A szerencsejáték jelenetek bemutatása során más régiók, például az OFC, a thalamus és a bazális ganglionok aktivitásának csökkenése is megfigyelhető [Potenza és mtsai, 2003]. Ezeket az eredményeket kiegészíthetik az anyaggal kapcsolatos addiktív betegségek, mint például az alkoholizmus és a kokainfüggőség. A patológiás szerencsejátékosokhoz hasonlóan az alkoholos betegek csökkent neuronális aktivitást mutattak a VS-ben a monetáris nyereség során [Wrase et al. 2007] és csökkentett striatális dopamin aktivitás a metilfenidát bevétele során, PET-vel mért értékkel [11C] -raclopride [Volkow és munkatársai, 2007b] alkalmazásával. A kokainfüggő betegeknél az OFC-ben, a laterális prefrontális kéregben és a mesencephalonban a neuronok aktivitása csökkent, többek között [Goldstein és mtsai., 2007]. Végül Tanabe et al. Az [2007] a ventromedialis prefrontális kéregben és más régiókban a megváltozott neuronális aktivitást mutatta be a döntéshozatal során, ami a patológiás szerencsejáték hasonlóságát mutatja az egyéb addiktív rendellenességekhez.
Összefoglalva, ezek az eredmények azt mutatják, hogy a jutalmazási áramkör döntő jelentőségű a patológiás szerencsejátékban, valamint az egyéb addiktív zavarokhoz való hasonlósága. Reuter és mtsai. [2005], a jutalomra adott ilyen csökkent válaszreakció tünetileg vezethet az elégedetlenség krónikus benyomásához. Ez viszont növelheti annak kockázatát, hogy az erősebb erősítők, mint például a szerencsejáték, a kokain vagy más visszaélési szerek elégedettségre törekedjenek, hogy a jutalmazási régiókban megfelelő aktivációs szintet érjenek el.
A patológiás szerencsejáték egy másik feltűnő tünete a személyes relevancia kifejezett változása. A betegek egyre inkább foglalkoznak a szerencsejátékokkal, és ezért elkezdnek elhanyagolni más, korábban önmagában releváns ingereket és viselkedéseket. Pszichológiailag, a személyes relevanciának vagy az önköltségnek az értékelése, ahogy azt korábbi tanulmányok hívták [de Greck et al., 2008, 2009; Kelley és munkatársai, 2002; Northoff és Bermpohl, 2004; Northoff és munkatársai, 2006; Phan és munkatársai, 2004] leírják, hogy mennyire fontosak és milyen közel állnak egymáshoz a sajátos ingerek. Neurobiológiai szempontból a feladatok, amelyek magukban foglalják az önköltség fogalmát, és ezáltal a személyes relevanciát, a jutalmi áramkörökből származó régiókat, például az NACC-t, a VTA-t és a VMPFC-t [de Greck et al., 2008; Northoff és munkatársai, 2006; Northoff és munkatársai, 2007; Phan és munkatársai, 2004].
A jutalomáramkörök nagy személyes relevanciával történő toborzása felveti azt a kérdést, hogy a jutalom feldolgozása és a személyes relevancia-ingerek feldolgozása közötti pontos kapcsolat van-e. Csoportunk előzetes tanulmányában nagy személyes relevanciájú feladatok indukálták az idegsejtek aktivitását az egészséges alanyokban a jutalomfüggvényben érintett területeken [de Greck et al., 2008]. Nemrégiben csoportunk azt is megállapította, hogy az alkoholos betegek az egészséges kontrollokhoz képest magas személyes relevanciával rendelkező ingerek értékelése során csökkent fiziológiai aktivitást (pl. bal és jobb NACC / VS, VTA, VMPFC) mutatnak az egészséges kontrollokhoz képest [de Greck et al., 2009] azt mutatja, hogy a magatartás látszólagos változásai a jutalmi áramkörök aktiválódásának hiányából fakadnak a nagy személyes jelentőségű ingerek értékelése során.
Vizsgálatunk általános célja az volt, hogy feltárja az érzéketlen személyes relevanciák rendellenes elmozdulásának neuronális alapjait a jutalékkörökben a nem kezelt patológiás szerencsejátékosokban. Konkrétan paradigmát alkalmaztunk a patológiás szerencsejátékosok jutalmi áramkörében a neuronok aktivitásának vizsgálatára mind a pénzbeli nyereményekből, mind a veszteségekből álló jutalmi feladat során, valamint az önköltség értékelését igénylő feladat során, amelyben a tárgyak különböző képeket tartalmaztak szerencsejáték-jeleneteket , élelmiszer vagy alkohol magas vagy alacsony személyes jelentőséggel bír. Hipotézisünk kettős volt. Először a Reuter et al. [2005] azzal, hogy bizonyítja, hogy a patológiás szerencsejátékosok a jutalmi munkálatok során csökkent jutalékot mutatnak. Emellett azt vártuk, hogy ezeket az eredményeket a nyereségek és veszteségek megkülönböztetésével bővítjük. A monetáris veszteségek során kevesebb aktiválódást prognosztizálunk a monetáris nyereségek alatt és kevesebb deaktiválást. Másodszor, a klinikai tünetek és az alkoholizmus saját eredményeire alapozva [de Greck és mtsai, 2009] feltételeztük, hogy a nyereményáramkörökben zavaró aktivitás következett be az egészséges kontrollokhoz viszonyítva, különösen a patológiás szerencsejátékosok esetében.
VITA
A kóros szerencsejátékosok személyes relevanciájának értékelése során a jutalmazási áramköröket vizsgáltuk. Reuter és mtsai. [2005], a patológiás szerencsejátékosok csökkent neuronális aktivitást mutattak a kétoldalú NACC-ben, és a hasnyálmirigy alatt a ventrális putamen-t hagyta. E megállapítások kiterjesztésével kimutattuk, hogy a patológiás szerencsejátékosok az egészséges alanyokhoz viszonyítva a személyes relevanciák értékelése során ugyanazon jutalmi régióban csökkent jelváltozásokat mutattak. Összefoglalva, először mutatjuk be a neuronális rendellenességeket a patológiás szerencsejátékosok jutalmi áramkörében a személyes relevancia értékelése során.
A pénzbeli nyeremények és veszteségek során a patológiás szerencsejátékosok jutalmi áramkörének módosítása
Adataink összhangban vannak Reuter et al. [2005], aki a monetáris nyerések és veszteségek során csökkent neuronális aktivitásbeli különbséget talált. Emellett kétféleképpen tudtuk kiterjeszteni eredményeiket. Először azt mutattuk ki, hogy a nyereségek és a veszteségek közötti neuronális aktivitás csökkenése a bal NACC és a bal ventrális putamen gyengébb deaktiválódásából ered, a veszteséges események helyett a kisebb eseményekből a nyeremények során.
Változások a patológiás szerencsejátékosok jutalmi áramkörében a személyes relevancia értékelése során
Vizsgálatunk feltűnő eredményei az agyi aktivitás megváltoztatására vonatkoznak, amikor a személyi relevanciát a patológiás szerencsejátékosok értékelik. Amint az várható volt, a három személyes jutalmazási régióban (bal és jobb NACC, bal putamen) szignifikáns hiányt tapasztaltunk a neuronok aktivitásának értékelésére a nagy személyes relevanciával rendelkező ingerek értékelése során. Ezek az eredmények összhangban vannak a hipotézisünkkel, és a szerencsejáték-függő betegek jutalmi áramkörében az idegsejt-reaktivitás csökkenését okozzák a speciálisan személyes relevanciájú feladatok során. Jelenlegi eredményeink kiegészítik a korábbi csoportjainkat, amelyekben az alkoholos betegek csökkent neuronális aktivitást mutattak a jutalom-áramkörben, miközben nagyfokú személyes jelentőségű ingereket néztek [de Greck et al., 2009]. Ugyanúgy, mint az alkoholtartalmú betegeknél, ez a csökkent neuronális aktivitás a patológiás szerencsejátékosok önkapcsolódása során jól megfelel a klinikai megfigyelésnek, amely szerint a személyesen releváns, a személyesen releváns szokásoktól a szerencsejátékig terjedő, súlyos személyes váltás az egyetlen személyesen releváns tevékenység. Ezt a feltevést alátámasztja a viselkedésbeli megállapítás, miszerint a patológiás szerencsejátékosok az egészséges személyekkel összehasonlítva szignifikánsan gyakrabban minősítették a szerencsejáték-ingereket, mint önmagukat.
A legfontosabb, hogy az eredmények első ízben igazolják, hogy ezek a klinikai és viselkedésbeli változások a személyes relevanciában észlelhetik, hogy a neurobiológiai szinten zajló neuronális aktivitás jutalmazási áramkörben. Ezenkívül a rendkívül személyesen releváns stimulusok végül nem képesek neuronok aktivitását kiváltani a jutalmi áramkörben. Ezért a korábbi állításokkal összhangban [Reuter és mtsai., 2005] feltételezhetjük, hogy annak a nyilvánvaló képtelenségnek köszönhetően, hogy jutalmazási áramkörüket még erősen önálló ingerekkel is ösztönözhetik, ezek a betegek kényszerülhetnek olyan helyzeteket keresni, amelyek erősebb megerősítést biztosítanak mint például a szerencsejáték vagy a gyógyszerek, hogy elegendő alaptevékenységet teremtsenek a jutalmi áramkörükben.
Módszertani korlátozások
Végül meg kell vizsgálnunk tanulmányunk módszertani korlátait. Először is, a személyes relevancia vagy az önköltség fogalma empirikusan és / vagy fogalmilag problémásnak tűnhet. A fogalmat a korábbi személyes tanulmányok és saját kapcsolat összefüggései alapján használtuk [de Greck et al., 2008, 2009; Northoff és Bermpohl, 2004; Northoff és munkatársai, 2006, 2007], amelyek lehetővé tették, hogy az alanyok kifejezetten jelezzék, hogy a bemutatott inger magas vagy alacsony személyes relevanciával rendelkezik. Bár ez a személyes jelentőségű koncepció meglehetősen széles körű megközelítés, mégis úgy döntöttünk, hogy paradigmánkban alkalmazzuk.
KÖVETKEZTETÉS
Ebben a tanulmányban kimutattuk, hogy a jutalmi áramkör fontos szerepet játszik a patológiás szerencsejátékban. A patológiás szerencsejátékosok nemcsak a neuronok aktivitásának csökkenését mutatják a nyereményáramkörökben (bal és jobb NACC, bal ventrális putamen) a monetáris nyerések és veszteségek során, hanem - és még inkább - nagy személyes relevanciával rendelkező ingerek értékelése során. Míg az egészséges alanyok nagyfokú aktivitást mutatnak a jutalmak körében a személyesen releváns ingerek értékelése során, a patológiás szerencsejátékosok nem rendelkeznek ezzel a neuronális aktivitás növekedésével. Ezeket az eredményeket idővel úgy találhatjuk, hogy azok megfelelnek a klinikai megfigyelésnek, hogy a többi (korábban releváns) tevékenységet egyre nagyobb mértékben elhanyagolták, és a szerencsejátékok teljes körű aggodalmát figyelték meg.
;
