Australas pszichiátria. 2017 Jan 1: 1039856216684714. doi: 10.1177 / 1039856216684714.
Absztrakt
CÉLOK:
A kutatás korlátozódik a pszichiáterek véleményére az internetes játékzavar (IGD) és a problémás internethasználat (PIU) fogalmairól. Célul tűztük ki az IGD / PIU pszichiáterek közötti egészségügyi műveltség felmérését.
MÓD:
Az önjelentéses felmérést online szervezték a Ausztráliai Királyi és Új-Zélandi Pszichiáterek Főiskola (RANZCP) tagjai számára (n = 289).
EREDMÉNYEK:
A többség (93.7%) ismerte az IGD / PIU fogalmát. A többség (78.86%) úgy vélte, hogy lehet „rabja” a nem játékon alapuló internetes tartalomnak, és 76.12% úgy gondolta, hogy a nem játékfüggőségeket is fel lehetne venni a besorolási rendszerekbe. Negyvennyolc (35.6%) úgy érezte, hogy az IGD talán gyakori a gyakorlatukban. Csak 22 (16.3%) érezte úgy, hogy bízik az IGD kezelésében. A gyermekpszichiáterek nagyobb valószínűséggel szoktak rutinszerűen szűrni az IGD-t (11/45 vs. 7/95; Fishers Exact teszt χ2= 7.95, df = 1, p <0.01), és nagyobb valószínűséggel váltottak ki specifikus függőségi tüneteket (16/45 vs. 9/95; Fishers Exact teszt χ2= 14.16, df = 1, p <0.001).
Következtetések:
Javasoljuk a PIU / IGD helyett olyan kifejezések elfogadását, amelyek jobban megfelelnek az anyag tartalmának, függetlenül a hozzáférési módtól. Szűrőeszközökre / protokollokra van szükség a korai diagnózis és a szolgáltatástervezés elősegítéséhez. A szűrés akadályaival mind a kutatási, mind a szolgáltatási környezetben foglalkozni kell.
Fiatal1 Az „Internet Addiction Disorder” elsõként a számítógép-használat és az internet-hozzáférés problémáival küzdõ betegek leírására szolgál. Más kifejezések között szerepel a problémás internethasználat (PIU)2 és Internet Gaming Disorder (IGD).3 A PIU az internettel kapcsolatos problémákra tágas függőségi kereten belül utal, a tartalomtól függetlenül.2 Az IGD bekerült a DSM 53 mint további tanulmány feltétele. A PIU / IGD gyakorisága nagymértékben változott, de úgy tűnik, hogy jelentős problémát jelent a közösségben.4
A „túlzott képernyőidő” egy alternatív fogalommeghatározás, amelyről számoltak be, hogy hozzájárul a jelentős fizikai és mentális problémákhoz.5 Az internettel kapcsolatos problémákról a pszichiáterek felmérése korlátozott. Thorens et al.6 megkérdezte az 94-et a szimpóziumon részt vevő 98 pszichiáterek közül. Három csoportot jelentettek: hitetlenek, nosológus hívők és nosológus / kezelés hívők. Míg a nosológia / kezelés hívõi állítják a hatékony (elsõsorban pszichológiai) kezelés elérhetõségét, addig a nosológus hívõk kevésbé erősítették meg a kezelést. Megállapították, hogy az internetes függőség fogalmát a svájci pszichiáterek nagyrészt elismerték klinikai valóságnak, ám a rutin szűrés és kezelés ritka. Egy korábbi tanulmány7 megkérdezett 35 mentálhigiénés szakemberek. Megfigyelték az internetes függőség tartalmalapú altípusait, mint például a kibereksualitás függőség, a kiberkapcsolat-függőség (hasonlóan a mai közösségi médiához), más számítógépes függőségek, például az online szerencsejátékok, az információs túlterhelés és a „számítógépes függőség”, például a játék . A válaszadók többsége (90%) úgy gondolta, hogy az internet addiktív használata jelentős jövőbeli problémává válhat.
Egy ausztráliai tanulmány sem értékelte a pszichiáterek egészségügyi ismereteit a PIU vagy az IGD fogalma alapján. Ebben az összefüggésben az egészségügyi ismeretek olyan ismeretek, attitűdök és hiedelmek az egészségügyi problémával kapcsolatban, amelyek elősegítik az elismerést és a kezelést.8 Jelen tanulmány célja az ausztrál és az új-zélandi pszichiáterek véleményének és tapasztalatainak feltárása volt.
Módszer
Az online felmérést a Survey Monkey segítségével készítették. Az összes pszichiáter, aki szerepel a RANZCP-n (n= 5400) jogosultak voltak.
Összesen 289 válasz érkezett (a jogosultak 5.3% -a). A demográfiai adatokat a Táblázat 1.
|
A felmérés 42 kérdéseket tartalmazott, egy kilépési opcióval az 20 kérdéseket követően, a kihagyási logika alapján. A felmérés kezdeti része az IGD / PIU fogalmával kapcsolatos véleményekről szólott, amelyek a minta egészére vonatkoztak. A második rész a pszichiáterek klinikai tapasztalatait vizsgálta. A kérdéseket a klinikai tapasztalatok, az irodalmi kutatások és két korábbi felmérés alapján hozták létre.6,7
Az adatokat megvizsgáltuk a normál eloszlás szempontjából. A leíró adatokat kiszámítottuk. Chi-négyzetes teszteket alkalmaztunk a kategorikus változók csoportkülönbségére az SPSS v20 alkalmazásával.
A felmérést a délnyugati Sydney helyi egészségügyi körzet humán kutatási és etikai bizottsága és a RANZCP kutatási bizottsága hagyta jóvá. Minden résztvevőtől írásbeli tájékozott beleegyezést szereztek. A papírra vonatkozó adatokat jelszóval védett dokumentum alatt tárolják az első szerző számítógépén, és kérésre hozzáférhetők.
Eredmények
A pszichiáterek túlnyomó többsége (93.70%) hallott az IGD / PIU-ról. Táblázat 2 részletezi a pszichiáterek véleményét az IGD-ről és a PIU-ról.
|
2 táblázat. A pszichiáterek hozzáállása és meggyőződése az internetes játékproblémákról (IGD) és a problémás internethasználatról (PIU)
A kilépési lehetőség után az 142 pszichiáterek (58.2%) folytatták a felmérést. A gyermek- és serdülőkori pszichiáterek (9 / 142) kevésbé valószínű, hogy kilépnek a felmérésből, mint mások (133 / 142; Fishers Pontos teszt χ)2= 31.4, df = 1, p<0.001). 66.7 (XNUMX%) szerint az IGD gyakoribb a férfiaknál. A többség (n= 74, 61.2%) szerint az IGD-ben szenvedő betegeknek nagyobb valószínűséggel lesznek problémái a játékkal, amelyet a közösségi hálózatok követnek (n= 40, 33.1%). A rutin gyakorlatban az IGD szűrésének akadályai között szerepelt a koncepcióba vetett hit hiánya (n= 96, 71.6%), időhiány (n= 76, 55.6%), vagy nincs bizalom az értékelésben (n= 71; 52.6%). Táblázat 3 részletezi az IGD gyakorlatait / tapasztalatait.
|
3 táblázat. Pszichiáterek gyakorlata és tapasztalata az Internet Gaming Disorder (IGD) területén
Statisztikai tendencia figyelhető meg, hogy a gyermek- és serdülőkori pszichiáterek nagyobb valószínűséggel fogadják el az IGD-t minden életkorban (20 / 51 vs. 47 / 188 (χ)2= 5.6, df = 2, p= 0.06)). A gyermekpszichiáterek inkább támogatták az IGD rutin szűrését (29 / 50 vs. 68 / 186) (χ2= 8.6, df = 2, p<0.02), és az összes médiaprobléma a klinikai értékelés során (45/50 vs. 110/186) (χ2= 16.7, df = 2, p<0.001). A gyermekpszichiáterek azonban nem valószínűsítették, hogy az IGD mentális egészségi probléma (χ2= 4.2, df = 2, p= 0.12), a jövőben minden életkorban jelentős probléma (χ2= .16, df = 2, p= 0.92), és gyakoribb gyermekeknél és serdülőknél (χ2= .74, df = 2, p= 0.69). Gyakorlatukban a gyermek- és serdülőkori pszichiáterek nagyobb valószínűséggel rutinszerűen szűrik meg az IGD-t (11 / 45 vs. 7 / 95; Fishers pontos teszt χ)2= 7.95, df = 1, p<0.01), és nagyobb valószínűséggel érdeklődtek a függőség specifikus tüneteivel kapcsolatban (16/45 vs. 9/95; Fishers Exact teszt χ2= 14.16, df = 1, p<0.001). A gyermekpszichiáterek és mások azonban nem különböztek egymástól abban, hogy mennyire megbízhatóak a PIU / IGD kezelésében (33/42 vs. 77/88 úgy érezték, hogy nem voltak biztosak az IGD kezelésében; Fishers Exact teszt χ2= 1.741, df = 1, p= 0.15)
A legtöbb pszichiáter (82.64%) egyetértett abban, hogy az elektronikus játékok hasznosak a gyermekek oktatásában / fejlesztésében. A legtöbb megnevezhet két olyan játékot, amelyeket hasznosnak tartott, míg az 40.98% jelezte, hogy legalább néha arra ösztönzik a gyermekeket, hogy bizonyos játékokat játsszanak az interneten.
Megbeszélés
Az 289 válaszadók többsége tisztában volt az IGD / PIU fogalmával és mértékével. A felmérés pszichiátereinek körülbelül egyötöde úgy döntött, hogy a játékkal kapcsolatos problémák egyáltalán nem tükrözik a rendellenességet. Gyakori, hogy a gyermekek nevelés közben konfliktusba kerülnek szüleikkel a játék körül, mint szülői kérdés. Ezek megfelelnének Thorens et al. Tanulmányának nosológiai hitetlenkedõinek.6
Mind a PIU, mind az IGD meghatározásuk és koncepciójuk szempontjából jelentős korlátozásoknak vannak kitéve. A PIU leírja az internethasználat problémáit, a tartalomtól függetlenül. Ez ellentétes a DSM jelenlegi IGD-fogalmával, ahol a zavar úgy tűnik, hogy mind a tartalmat (játékot), mind a problémás felhasználás jeleit figyelembe veszi. Az IGD kifejezés magában foglalja a tartalmat (szerencsejátékot), de nem tartalmaz más, problémát okozó tartalmat, például a túlzott közösségi hálózatokat. Ezenkívül zavaró, hogy magában foglalhatja a nem internetes elektronikus játékot is. Talán ez magyarázza, miért több pszichiáter ebben a tanulmányban egyetértett abban, hogy a PIU jobb diagnosztikai kategória, mint az IGD.
A pszichiáterek több mint fele egyetért azzal a kijelentéssel, hogy „fogalmi szempontból egy kábítószerrel való visszaélés / kóros szerencsejáték-modell a legmegfelelőbb az IGD megértéséhez”. A függőség modelljével kapcsolatos problémák azonban magukban foglalják a függőségi kritériumok alkalmazhatóságát az IGD-n,9 Az IGD mint megküzdési mechanizmus,10 az áramlás, az elégedettség és a frusztráció fogalmainak relevanciája, mivel ezek hozzájárulnak a játék túlzott felhasználásához10 és a közösségi hálózatok jelentésének szélesebb körű feltárása.11 Noha az online tevékenység időtartama természetesen kihat a fizikai egészségre,4 bírálta annak alkalmazhatóságát mint az IGD kritériumát.9 A játékot mentális egészségügyi problémák kezelésére és a pozitív ellenálló képesség fejlesztésére használják.12 Talán ez magyarázza, hogy a felmérésben szereplő válaszadók egyötöde miért nem értett egyet a függőség modelljével.
Másokhoz hasonlóan6,7,9 ebben a felmérésben a pszichiáterek többsége megjegyezte, hogy lehetséges, hogy rabjává válik a nem szerencsejáték tartalomtól. Ez alátámasztja az érveket, miszerint az „internetes függőség” kifejezéseket helyettesíteni kell azokra a kifejezésekre, amelyek az adott viselkedésre utalnak, függetlenül attól, hogy online vagy offline történik-e. Sem a PIU, sem az IGD nem rögzíti a nem internet alapú elektronikus játékokat. A közös szempont a képernyő jelenléte. Ezért azt javasoljuk, hogy a jövőbeli osztályozási rendszerekben hozzanak létre egy széles képernyőt, amely a „Képernyőhasználati rendellenesség” elnevezésű. Ezt a kifejezést az „Anyaghasználati zavar” -hoz hasonlóan átfogó kifejezésnek tekintik, amely a konkrét viselkedésre utal, függetlenül attól, hogy online vagy offline végzik-e őket. Javasoljuk, hogy a további osztályozásnak viselkedésfüggőnek kell lennie, például a Képernyőhasználat zavar: Játék vagy Képernyőhasználat zavar: Közösségi hálózatok stb. Ez összhangban áll más ajánlásokkal.7,9 Megjegyezzük, hogy ez nem oldja meg a függőségi modell fogalmának fent említett néhány hiányosságát.
A pszichiáterek többsége megkérdezi a képernyő időtartamát és a képernyő megjelenését a hálószobában; mindazonáltal kevesebb pszichiáter vizsgálja meg az IGD-t. Ez potenciálisan hiányt idézhet elő a gyakorlatban, ahol a pszichiáterek valószínűleg jobban tudnak az EST-ről, mint az IGD-ről. A korábbi felmérésekhez hasonlóan6 ebben a felmérésben a pszichiáterek tisztában vannak a koncepcióval, nem feltétlenül vizsgálják meg a rendellenességet, és korlátozottan bíznak benne a kezelés kezelésében. Ebben a felmérésben a PIU-t nagyobb problémának tekintették a férfiakban. Egy friss felmérés13 azt mutatja, hogy míg a férfiaknál magasabb a játékszint, a problémás internetes magatartás a nőknél gyakoribb volt. Ez hitelességet ad arra az elképzelésre, hogy a lányok nem feltétlenül játszanak a képernyőn, hanem ugyanúgy érintik a kapcsolódó problémák. Lehet, hogy a lányok nagyobb valószínűséggel töltenek időt szociális hálózatokra vagy más képernyő-alapú tevékenységekre. Ezt a népességet valószínűleg nem fogja bele az IGD koncepciója.
Tudomásunk szerint ez az első jelentés a pszichiáterek hozzáállásáról és hiedelméről az IGD / PIU fogalmainak klinikai hasznosságáról. Az általános válasz a jogosultak 5.3% -a volt. A felmérés fő korlátozása az, hogy nem értelmezhető tágan az ausztrál pszichiáterek képviselőjeként. A gyermek- és serdülőkori karok által adott nagyobb válasz (29.4%) azonban azt jelzi, hogy ez reprezentatívabb lehet ezeknél a pszichiátereknél.
Következtetések
Ez a felmérés kihatással van az IGD / PIU koncepciójára és az ezekkel a kérdésekkel foglalkozó pszichiáterek gyakorlatára. Noha a PIU / IGD komoly problémáknak tűnik a közösségben, a klasszifikációs rendszerekben betöltött helyük még nem világos. Javasoljuk olyan alternatív kifejezések elfogadását, amelyek jobban megfelelnek az anyag tartalmának, függetlenül a hozzáférési módtól. Úgy tűnik, hogy a pszichiáterek jobban tudatában vannak a képernyőn eltöltött időnek mind a játékra, mind az esetleges tartalmakra vonatkozóan. A pszichiáterek körében nem volt magabiztos az IGD. Ez aggodalomra ad okot. Figyelembe véve a probléma mértékét, ennek jelentős hatása van a szolgáltatásnyújtásra. Javasoljuk, hogy fejlesszenek ki szűrőeszközöket / protokollokat a korai diagnosztizálás és a szolgáltatások tervezésének elősegítése érdekében. Az olyan országokban, mint Szingapúr és Dél-Korea, kiterjedt szolgáltatások vannak, amelyeket kifejezetten az IGD-s betegek számára szerveznek. Ezeket Ausztráliában meg kellene ismételni. Az IGD szűrésének akadályait mind kutatási, mind szolgáltatási környezetben meg kell oldani.
Nyilvánosság A szerzők nem jelentettek összeférhetetlenséget. A cikk tartalmáért és írásáért kizárólag a szerzők felelnek.
Finanszírozás A szerző (k) nem kapott pénzügyi támogatást e cikk kutatásához, szerzői és / vagy publikálásához.
Referenciák
| 1. | Young K. Internetfüggőség: Új klinikai rendellenesség kialakulása. Cyberpsychol Behav 1998; 1: 237 – 144. , Google Scholar CrossRef |
| 2. | Aboujaoude E, Korán LM, Gamel N,. Potenciális markerek a problémás internethasználathoz: Telefonos felmérés az 2513 felnőttekről. CNS Spectrums 2006; 11: 750 – 755. , Google Scholar CrossRef, Medline |
| 3. | American Psychiatric Association. Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (5th ed.). Washington, DC: APA, 2013. , Google Scholar CrossRef |
| 4. | King DL, Delfabbro PH, Zwaans T,. Az ausztrál serdülőkori serdülőkori internetes és videojáték-használók klinikai jellemzői és I. tengelyének komorbiditása. Aust NZJ Pszichiátria 2013; 47: 1058 – 1067. , Google Scholar Link |
| 5. | Strasburger VC, Jordan AB, Donnerstein E. A média egészségre gyakorolt hatása gyermekekre és serdülőkre. Gyermekgyógyászat 2010; 125: 756 – 767. , Google Scholar CrossRef, Medline |
| 6. | Thorens G, Khazaal Y, Billieux J. A svájci pszichiáterek hála és hozzáállása az internetes függőséggel kapcsolatban. Psychiatr Q 2009; 80: 117 – 123. , Google Scholar CrossRef, Medline |
| 7. | Young K, Pistner M, O'Mara J. Cyber-rendellenességek. Az új évezred mentálhigiénés problémái. Cyberpsychol Behav 2000; 3 (5): 475 – 479. , Google Scholar |
| 8. | Ausztrál Statisztikai Hivatal. Felnőtt írástudás és élettudás-felmérés. Összefoglaló eredmények. 2006. Ausztrália, Canberra: Ausztrál Statisztikai Hivatal, 2006. , Google Scholar |
| 9. | Starcevic V, Aboujaoude E. Internetes függőség: Az egyre inkább nem megfelelő koncepció újraértékelése. CNS Spectrums 2016; 1: 1 – 7. , Google Scholar CrossRef |
| 10. | Tam P, Walter G. Problémás internethasználat gyermekkorban és fiatalkorban: az 21. Századi szenvedés alakulása. Australas Psychiatry 2013; 21: 533 – 535. , Google Scholar Link |
| 11. | Brunskill D. Közösségi média, társadalmi avatarok és a psziché: Jó-e a Facebook nekünk? Australas Psychiatry 2013; 21: 527 – 532. , Google Scholar Link |
| 12. | Burns MJ, Webb M, Durkin LA,. Reach Out Central: Komoly játék, amelynek célja a fiatal férfiak bevonása a mentális egészség és a jólét javításához. Med J Aust 2010; 192 (11): 27. , Google Scholar |
| 13. | Lawrence D, Johnson S, Hafekost J,. A gyermekek és serdülők mentális egészsége. Jelentés a mentális egészség és jólét második ausztrál gyermek- és serdülőkorú felméréséről. Canberra: Egészségügyi Minisztérium, 2015. , Google Scholar |
;
