Biol Psychiatry. 2016 Dec 1. pii: S0006-3223 (16) 33055-4. doi: 10.1016 / j.biopsych.2016.11.011.
Cox BM1, Bentzley BS2, Regen-Tuero H2, Lásd RE3, Reichel CM2, Aston-Jones G4.
Absztrakt
HÁTTÉR:
A bizonyítékok arra utalnak, hogy az oxitocin, a társadalmi viselkedésben, a szülésben és a szoptatásban szerepet játszó endogén peptid, ígéretes függőségi gyógyszeres terápia. A patkányokon belül munkamenet-viselkedési-gazdasági (BE) eljárást alkalmaztunk az oxitocin farmakoterápiának a metamfetamin (met) függőség kezelésére. A BE-paradigmát a BE-eljárások alapján modellezték a kábítószer-függőséget okozó gyógyszerek motivációjának értékelésére. Ugyanezek a BE-változók, amelyeket a fajok között értékeltek, kimutatták, hogy megjósolják a későbbi visszaesési viselkedést. Így a preklinikai BE tanulmányok transzlációs potenciálja különösen erős.
MÓD:
Mi teszteltük szisztémás és mikroinfúziós oxitocin hatásai az önadagolt intravénás módszer iránti igény és BE-paradigma alkalmazásával a hím és nőstény patkányok esetében az oltott metódus helyreállítása. Megvizsgáltuk a met kereslet és a met kereslet közötti összefüggéseket.
EREDMÉNYEK:
A nőstény patkányok nagyobb keresletet (azaz motivációt) mutattak a met-hez képest a hím patkányokhoz képest. Mind a hím, mind a nőstény patkányokban a met-kereslet megjósolta a met-keresést, és a szisztémás oxitocin csökkentette a met-kereslet iránti igényt, és csökkentette a met keresést. Az oxitocin a leghatékonyabb a meta-kereslet csökkentése és a legerősebb motivációjú patkányok esetében. Végül a szisztémás oxitocin ilyen hatásait a magban lévő akumbens hatásai közvetítették.
Következtetések:
Az oxitocin csökkenti a met-keresletet és a keresést mindkét nemnél, és ezek a hatások az oxytocin jelátvitelétől függenek a magban. Összességében ezek az adatok azt mutatják, hogy az oxitocin-alapú terápiák kifejlesztése ígéretes kezelési megközelítés lehet az emberben a met-függőség kezelésében.
KEYWORDS:
függőség; Viselkedési közgazdaságtan; A metamfetamin; Az oxitocin; Visszahelyezés; Önbeadása
PMID: 28110822
Doi: 10.1016 / j.biopsych.2016.11.011
;
