Slobodan Marković, Tara Bulut
A Belgrádi Egyetem kísérleti pszichológiai laboratóriuma, Szerbia
Kulcsszavak: női test, WHR, fenék, mell, vonzereje, átlag, felülúszó, nem, helyi, globális
KIVONAT
Jelen tanulmány fő célja a női test vonzerejének két hipotézisének ellentmondása volt. Az első az „átlagos preferencia” hipotézis: a legvonzóbb női test az, amely az adott populáció átlagos testtömegét képviseli [1]. A második a „szupernormális preferencia” hipotézis: az úgynevezett „csúcseltolódási hatás” szerint a legvonzóbb női test nőiesebb, mint az átlag [2]. Vizsgáltuk a három női testrész előnyeit: a deréktól a csípőig terjedő arány (WHR), a fenék és a mellek. Mindkét nem volt 456 résztvevő. Számítógépes animációs program (DAZ 3D) segítségével háromféle ingert hoztak létre (WHR, fenék és mellek). Mindegyik készlet hat ingert tartalmazott a legalacsonyabb és a legmagasabb nőiesség között. A résztvevőket arra kérték, hogy válasszák ki az ingereket minden olyan készleten belül, amelyet a legvonzóbbnak találtak (1 feladat) és az átlagot (2 feladat). A résztvevők egy csoportja úgy ítélte meg, hogy milyen testrészeket mutatnak a globális állapotban (az egész testben), míg a másik csoport a helyi állapotban (csak testrészek) ítélte meg az ingereket.
Három testrész variancia-analízisét végeztük el (tényezők: feladat, kontextus és nem). WHR: A feladat fő hatása, F1,452 = 189.50, p = .01, ami azt jelzi, hogy a vonzó WHR kisebb (nőiesebb), mint az átlag. A kontextus fő hatása szignifikáns volt, F1,452 = 165.43, p = .001, jelezve, hogy a WHR kisebb (nőiesebb) a globálisnál, mint a helyi kontextusban. Buttocks: A feladat fő hatása jelentős volt, F1,452 = 99.18, p = .001, jelezve, hogy a vonzó fenék nagyobbak az átlagosnál. Mellek: A feladat fő hatása jelentős volt, F1,452 = 247.89, p = .001, jelezve, hogy a legvonzóbb mellek nagyobbak, mint az átlagosak. A nemek fő hatása szignifikáns volt, F1,452 = 16.39, p = .001, ami azt jelzi, hogy a férfiak szignifikánsan nagyobb melleket választottak, mint a nők. A kontextus fő hatása szignifikáns volt, F1,452 = 53.89, p = .001, ami azt jelzi, hogy a választott mellméret nagyobb volt, mint a helyi környezetben. Végül az interakció nemi × feladata szignifikáns volt, F1,452 = 25.00, p = .001. A post hoc tesztek (Scheffé) kimutatták, hogy a férfiakhoz képest a férfiak mindkét kontextusban nagyobb mellet választottak a legvonzóbbnak.
Röviden, ezek a megállapítások alátámasztják a szupernormális hipotézist: a legvonzóbb WHR, fenék és mellek sokkal nőiesebbek, mint az átlagosak, mindkét nem esetében és mindkét megjelenítési körülmények között.
1. Singh D. (1993). A női fizikai vonzerejének adaptív jelentősége: A derék-csípő arány szerepe. Lapja Személyiség és szociálpszichológia, 65: 293-307.
2. Ramachandran VC, Hirstein W. (1999). A művészet tudománya: Az esztétikai tapasztalat neurológiai elmélete. Tudatosság Tanulmányok Lapja, 6: 15-51.
;
